ALBERT von Sachsen /Albertus de Saxonia, Albert von Rickmersdorf, Albert von Helmstedt/ (1316, Rickmersdorf – 1390, Halberstadt): német nominalista filozófus és természettudós, egyházmegyés pap, 1366-tól Halberstadt püspöke. Prága és Párizs egyetemén tanult filozófiát, teológiát és természettudományokat és az utóbbi egyetemen ¤ Johannes Buridanus tanítványi köréhez tartozott. 1351 és 1362 között maga is tanára volt a párizsi egyetemnek és 1353-ban a rektor tisztségét viselte. Néhány évet Avignonban, a pápai udvarban töltött, 1365-ben pedig alapító rektora volt Bécs egyetemének. Püspöki kinevezését követően visszavonult a tudományos közéletből és korábbi írásai végleges kidolgozása mellett egyházkormányzati feladataival foglalkozott. Életműve alapján A. a mérsékelt ockhamisták közé tartozott, aki részletes kommentárokat készített ¤ W. Ockham logikai természetű munkáihoz. Kommentárjai egy másik csoportját Arisztotelész természetbölcseleti írásait magyarázó és értelmező írásai jelentik, amelyek sorából elsősorban Fizika-kommentárja jelentős. Természetbölcseleti, matematikai és fizikai tárgyú munkái meglehetősen nélkülözik az eredetiséget: zömében az oxfordi természetbölcselők és Buridanus adaptációi, akitől A. a mozgások elméletét tárgyalva annak nevezetes impetus-elméletét is átveszi. Hasonló a helyzet Arisztotelész munkáit kommentáló etikai munkái esetében is, amelyek ¤ Walter Burley műveinek a nominalista hagyomány vonulatába illeszkedő adaptációi. A. igazi gondolkodói jelentőségét az adja, hogy a egyike volt a természettudományos érdeklődésű nominalista hagyomány közvetítőinek a közép-európai és dél-német egyetemi szellemiség világában.

Fő művei: Tractatus logicae; In libros coelo et mundo, Pavia: 1481.; Sophismata, Paris: 1490.; Quaestiones super octo physicorum libros, Padova: 1493.; Quaestiones in logicam Guilelmi Occam, Bologna: 1496.; Tractatus de proportionibus, Bologna: 1502.; De generatione et corruptione, Venezia: 1515. Irodalom: G. Heidignsfelder: A. v. S. Sein Lebensgang und sein Kommentar zur Nikomachischen Ethik des Aristoteles, Stuttgart: 1921.; RGG. I.; LThK. I.; BBKL. I. (HP)