ALBER, Matthaeus (1495, Reutlingen – 1570, Blaubeuren): német lutheránus teológus, szülővárosa, Reutlingen reformátora. Tübingen egyetemén tanult teológiát, ahol ¤ Ph. Melanchton is a barátai közé tartozott. Tanulmányait Freiburgban fejezte be, szülővárosába visszatérve pedig hozzálátott a helyi egyházi életnek a hitújítás szellemében való átalakításához. A városi tanácsot is megnyerve az ügynek, átalakította a hitéletet és az istentiszteleti rendet, nagyarányú szervezői tevékenységét pedig a kortársak a "sváb Luther" elnevezéssel honorálták. 1525-ben személyes befolyásával elérte, hogy a német parasztháború nyugtalanságai városát elkerüljék, az úrvacsora-vitában pedig – ¤ H. Zwingi iránti óvatos rokonszenve ellenére – ¤ M. Luther és közeli barátja, ¤ J. Brenz nézetei mellett foglalt állást. Komoly szerepe volt abban, hogy városa 1530-ban az Ágostai Hitvallás mellé állt, 1536-ban pedig a württenbergi lelkészek zömével csatlakozott a wittenbergi egységformulához. 1548-ban az interim elutasítása miatt távozni kényszerült Reutlingenből. Pfullingenben talált menedéket, 1550-től pedig Stuttgartban volt prédikátor. A következő esztendőkben egyházi rendtartást dolgozott ki Württemberg számára, közben pedig részese volt a reformáció megerősítésére hivatott wormsi disputáknak. 1562-ben fejedelme Blaubeuren apátjává nevezte ki, ami a szerzetesi élet folytonosságának megszűnése után lényegében az ott szervezett iskola vezetését jelentette.

Fő művei: Vom rechten Glauben der ewigen Fürsehung Gottes, Augsburg: 1525.; Briefe, Struttgart: 1913. Irodalom: J. Hartmann: M. A., der Reformator der Reichsstadt Reutlingen, Stuttgart: 1863.; RGG. I. ; LThK. I. (HP)