ALBER, Erasmus (1500, Bruchenbrücken bei Friedenberg – 1553, Neubrandenburg): német lutheránus teológus, meseíró és egyházi énekszerző. Wittenberg egyetemén tanult teológiát, ahol ¤ Karlstadt és ¤ M. Luther tanítványa volt, ezt követően pedig több német városban iskolamesterként és lelkészként dolgozott. 1538-ban Berlinben lett udvari prédikátor, rövidesen pedig Brandenburg főlelkésze. Az 1540-es évek derekán Magdeburgba került prédikátornak, az interim elutasítása miatt azonban innen 1551-ben távozni kényszerült. Ezt követően Hamburgban és Lübeckben szolgált, a halál pedig Neubrandenburg szuperintendenseként érte. A. irodalmi működésének jelentős részét meseírói tevékenysége jelentette. Különösen Ezópusz meséinek verses, német nyelvű átköltése tette a nevét ismertté, de népszerű egyházi énekeket is írt, amelyek sorából adventi költeményei és asztali áldásai a legelterjedtebbek. A. mint meseíró olvasói szórakoztatása mellett a gyermekek keresztény szellemű erkölcsi nevelését tekintette legfontosabb feladatának, ám ugyanakkor bőségesen merített a korábbi német népélet hagyományából is. A verselés A. teológiai témájú írásaitól sem volt idegen: egyebek között a Tízparancsolat útmutatásának értelmezéséhez is a rím és a ritmus eszközeit használta, játékosan előadott mondandója megfogalmazásakor pedig a lutheri teológia elveit igyekezett népszerűsíteni. A vallásos népélet formálásában tett szolgálatait Luther is honorálta, aki A. több munkájához írt bevezetést.

Fő művei: Etliche Fabel Esopi, verdeutscht und in Rieme gebracht, Hagenau: 1534.; Novum Dictionarii Genus, Frankfurt: 1541.; Das Buch von der Tugend und Weisheit, Frankfurt: 1547.; Praecepta morum utilissima oder Beleuchtungen der Zehn Gebote durch Bibelstellen, Frankfurt: 1548. Irodalom: E. Körner: E. A., das Kampferleben eines Gottesgelehrten aus Luthers Schule, Leipzig: 1910.; RGG. I.; LThK. I. (HP)