AKOMINATOSZ, Niketasz /Niketasz Khoniatész/ (1150, Khonai – 1213, Nikaia): bizánci államférfi és történetíró, ortodox teológus. Konstantinápolyban teológiát, bölcseletet és jogot tanult, ezt követően pedig jelentős kormányzati hivatalokat viselt a császári udvarban és a III. keresztes hadjárat idején Philoppopolisz kormányzójaként volt részese a történelmi eseményeknek. 1204-ben, Konstantinápoly keresztesek általi elfoglalása és a latin császárság létrejötte után Nikaiába menekült, ahol élete végéig fontos tisztségeket viselt a Laszkarisz-dinasztia udvarában. A. egyike volt a legjelentősebb bizánci történetíróknak; a bizánci császárok 1118 és 1206 közötti történetét feldolgozó munkája személyes tapasztalatai által hitelesített alapvető forrás erről a korról. Ez a nagyszabású munka egy olyan világkrónika része, amely Jóannes Zonarasz és Anna Komnena műveinek folytatása és kiegészítése és amelyet a későbbiekben Georgiosz Akropolitész krónikája folytatott tovább. Különösen jelentős A. beszámolója Konstantinápoly 1204-es elfoglalásáról, valamint részletes leírása a város ekkor elpusztult építészeti, művészeti értékeiről. A. teológiai főműve dogmatikai és dogmatörténeti kézikönyve, amely a kortárs ¤ Euthümiusz Zigabenusz hasonló tartalmú és szellemű művének kiegészítése és folytatása. Az ebben tárgyalt, komoly forrásértékű anyag valójában az ortodoxia és a vele szemben álló eretnek irányzatok históriája, amely különösen a 12. századi mozgalmak megismerésében nélkülözhetetlen és amelynek egyes könyvei latin fordításban, nyomtatásban is megjelentek a 16. század derekán.

Fő művei: Thesaurósz tész orthodoxíasz 1-27.; Migne: Patrologia graeca 139. Irodalom: K. Krumbacher: Geschichte der byzantinischen Literatur, Leipzig: 1897.; DictThéolCath. I.; LThK. VII.; BBKL. I. (HP)