AIROLI, Giacomo Maria (1660, Genova – 1721, Roma): olasz katolikus teológus, biblikus és hebraista, jezsuita szerzetes. Teológiát, bölcseletet és keleti nyelveket tanult több itáliai jezsuita kollégiumban, az 1690-es évektől pedig a római Collegio Romano professzoraként héber, arám és szír nyelvet és bibliai egzegézist tanított, majd pedig ¤ G. B. Tolomei bíboros utódaként a kontroverz-teológia tanszékére nyert kinevezést. Teológiai írásaiban A. elsősorban a Biblia Hebraica szövegével és különféle sémi nyelvi fordításaival, a Szeptuaginta filológiai problémáival foglalkozott, de írt egyes könyvekhez kommentárokat és részletesen elemezte a szenvedéstörténet evangéliumi történéseit, eseményeit, kronológiai rendjét. Polemikus írásai jelentős része is a Biblia értelmezéséhez kapcsolódott; több kérdésben is vitázott a protestáns hebraisták filológiai szemléletével, teológiai meggondolásból pedig a Hebraica, a Szeptuaginta és a Vulgata egyenértékűségének tétele mellett érvelt.

Fő művei: Dissertatio Biblica in qua Scriptura textus aliquot insigniores, adhibitis linguis hebrae, syriaca, chaldaica, arabica, graeca dilucidantur, Roma: 1704.; Liber LXX hebdomadum resignatus, seu in cap. IX Danielis dissertatio, Roma: 1713.; Dissertatio chronologica de anno, mense, et die mortis Domini Nostri Jesus Christi, Roma: 1718. Irodalom: Cath. Enc. (HP)