AIMERICH, Mateo (1717, Bordil – 1799, Ferrara): spanyol katolikus teológus és filológus, jezsuita szerzetes. Teológiai és bölcseleti tanulmányait rendi kollégiumokban végezte, később pedig rektorként állt a barcelonai és cerverai kollégiumok élén és Gandia egyetemének rektori tisztét is viselte. A. tanári működése java részében skolasztikus teológiát és bölcseletet adott elő, de foglalkozott egyháztörténeti témákkal és a klasszikus latin irodalom történetével is. Irányítása alatt a cerverai kollégium a késő barokk jezsuita tudományosság fellegvárának számított, ám ezt a szellemi virágzást a jezsuita rend üldözése és feloszlatása az 1770-es évek elején megszakította. A. maga is átélője volt a szerzetesi közösség erőszakos felszámolásának és a rendtagok Spanyolországból való kitoloncolásának; Itáliába kerülve a szétszóratásban élők sorsán osztozott, tudományos munkáját azonban töretlenül folytatta. Írásai közül spanyol egyháztörténeti értekezései, latin filológiai és irodalomtörténeti munkái érdemelnek említést, a klasszikus latin irodalom történetét pedig összefoglaló lexikonban is feldolgozta.

Fő művei: Monina et acta Episcoporum Barcinonencium, Barcelona: 1768.; Quinti Moderati Censorini de vita et morte linguae Paradoxa philologica, Barcelona: 1772.; Specimen veteris romanae literaturae deperditae vel adhuc latentis, Padova: 1780.; Novum lexicon historicum et criticum antiquae romanae literaturae deperditae vel adhuc latentis, Padova: 1788. Irodalom: Cath. Enc. (HP)