AGRICOLA, Rudolf /Huusman, Huisman/ (1444, Baflo bei Groeningen – 1485, Heidelberg): németalföldi születésű humanista, a reneszánsz szemlélet egyik legjelentősebb németországi képviselője. Erfurt, Köln, Löwen és Párizs egyetemén tanult filozófiát és teológiát, 1468-tól pedig Itáliában, főképpen Paviában és Ferrarában élt. 1480-ban tért vissza Németországba, ahol élete utolsó éveiben Heidelberg egyetemén tanított. A. írói működésének fő célja az antik logika és retorika valamint a bibliai hagyomány egységének megteremtése, a megbízható és igaz ismeret logikai és filológiai természetének feltárása volt. A természetismeret alapjának a görög tudomány eredményeit, a bölcsesség fő forrásának Arisztotelész rendszerét tekintette, annak logikai alapjait azonban ¤ L. da Valla nézeteire és a reneszánsz hagyományra támaszkodva bírálta is. Nézetei egy részét Cicero és Seneca műveihez készített kommentárjaiban fejtette ki, de foglalkozott Lukianosz és ¤ Boethius műveivel és a dialektika kérdéseivel is. Több írásában tárgyalta a humanista tudományeszmény alapjait, de bőségesen írt oktatásmódszertani témákról és az új természettudományos szemlélet kérdéseiről, közben pedig antik szerzők egész sorának műveit adta ki nyomtatott kiadásban. A. humanizmusa később egyik előkészítője volt a német reformáció kibontakozó szemléletének; különösen ¤ Ph. Melanchton értékelte nagyra munkáit, de más reformátorok is gyakran hivatkoztak gondolataira.

Fő művei: In laudem Philosophiae oratio, Dillingen: 1476.; De vita Petrarchae, Ferrara: 1479.; De inventione dialectica, Heidelberg: 1479.; De formando studio, Heidelberg: 1484.; De nativitate Christi, Worms: 1484. Irodalom: Ph. Melanchton: Oratio de vita R. Agricolae, Wittenberg: 1539.; G. Ihm: Der Humanist R. A., sein Leben und seine Schriften, Wittenberg: 1893.; A. Faust: Die Dialektik Rudolf Agricola's /AGPh./, Leipzig: 1922.; RGG. I.; LThK. I. (HP)