AEGIDIUS ROMANUS /Ae. Colonna/ (1245, Roma – 1316, Avignon): itáliai skolasztikus teológus és filozófus, ágostonos remeterendi szerzetes. Fiatalon, szülővárosában lépett szerzetesi közösségbe, teológiát és bölcseletet pedig a párizsi egyetemen tanult, ahol ¤ Aquinói Szent Tamás előadásait is hallgatta. Az 1270-es évektől maga is Párizsban tanított, 1292-től rendi generálisként tevékenykedett, 1296-tól pedig Bourges érseke volt. A. 1277 után jelentős részt vállalt a párizsi egyetemen az averroizmus és a tomizmus körül kibontakozó vitában, amelyben zömében a hagyományos, augusztiniánus nézeteket képviselte és fontos szerepet vállalt abban, hogy az ágostoni hagyomány vált a skolasztika ágostonos-ferences irányzatának hivatalos álláspontjává. Polemikus, a filozófusok eretnekségét, lényegében az arisztotelészi bölcselet fenntartások nélküli átvételét támadó írásai, amelyeket az utókor a doctor beatus et fundatissimus megtisztelő címmel honorált, 1287-től a későbbi augusztiniánus teológiai iskola kötelező, normatív tanításának minősültek. A. jelentős művekben szólt hozzá az egyházi és a királyi hatalom természete körül kibontakozó vitához; a pápai hatalomnak az uralkodói hatalom felett állását alátámasztó nézetei jelentős befolyást gyakoroltak az invesztitúra-vitákat lezáró és a középkori papalista álláspontot a maga teljességében kifejtő Unam sanctam bulla 1302-es megfogalmazására, élete utolsó évtizedét pedig Avignonban, a pápai udvar teológusaként töltötte.

Fő művei: Contra gradus et pluralitates formarum; De erroribus philosophorum; De regimine principium; De ecclesiastica sive summi pontificis potestate (Hrsg. R. Scholtz) München: 1929. G. Bruni: Le opere di Eg. Romano, Firenze: 1936.; J. Koch - J. O. Riedl: Giles de Rome. Errore Philopophorum, Milwaukee: 1944. Irodalom: RGG. I.; LThK. I.; DictThéolCath. VI. (HP)