ADELARD of BATH (1100 k., Bath – 1160, Lincoln): angol skolasztikus bölcselő, matematikus és természetfilozófus, bencés szerzetes. Életének részleteit nem ismerjük, annyi azonban bizonyos, hogy beutazta Itáliát, Hispániát, Szicíliát és Görögországot, ahol megismerkedett az antik és az arab tudományossággal és Arisztotelész számos, még nyugaton nem ismert munkájával is. A toledói fordítói iskola tagjaként arabról latinra fordította Eukleidész Elemeit és számos más matematikai és csillagászati munkát, így ¤ Al-Kvárizmi számelméleti értekezéseit, sőt maga is írt matematikai tárgyú műveket, amelyek közül a Regulae abaci címet viselő számításelméleti írása a legjelentősebb. Figyelemre méltó, hogy A. természetbölcseleti szintézisében az anyagi valóságot értelmezve a démokritoszi atomelmélet mellett foglalt állást. Az azonosról és a különbözőről címet viselő, a prózát és a verset vegyítő filozófiai értekezésében a hét szabad művészetről fejtette ki az álláspontját és sajátos véleményt fogalmazott meg az univerzálé-vitában is. Valójában közvetítő szándékú nézete szerint egy adott létező dolog egyszerre nem, faj és egyed is: megítélésének eltérései valójában csak vizsgálatának eltérő szempontjai (respectus) miatt adódnak. Élete utolsó szakaszát A. Angliában töltötte, ahol számos tanítványt nevelt és ezzel egyik megalapozójává lett az angol skolasztika empirikus, matematikai-természetbölcseleti irányzatának.

Fő művei: De eodem et diverso (Hrsg. H. Willner), BGPhMA. IV., 1., München: 1908.; Quaestiones naturales (Hrsg.: M. Müller), München: 1934. Irodalom: J. Reiners: Der aristotelische Realismus in der Frühscholastik, München: 1907.; Ch. H. Haskins: Studies in the history of mediaeval science, Oxford: 1924.; LThK. I.; RGG. I. (HP)