ACRONIUS, Johannes (1565, Grimersum – 1627, Haarlem): németalföldi protestáns teológus, a kibontakozó ortodox kálvinizmus képviselője. Emdenben és Neustadtban tanult teológiát a Heidelbergi Katekizmus konzervatív kálvinizmusa szellemében és az utóbbi helyen ¤ Z. Ursinus is a mesterei közé tartozott. 1584-től A. szülőföldjén, Eilsumban működött lelkipásztorként, 1601-ben azonban Groningenbe távozott. Az ezt követő esztendőtől a Gronongeni Szinódus egyik irányítójaként meghatározó szerepet játszott a kálvinizmus belső vitáiban, különösen az arminiánus nézetek elleni küzdelemben, amelyben A. a főképpen ¤ F. Gomarus által képviselt szupralapszarizmust, a kegyelemre és az üdvösségre való eredendő és végérvényes isteni kiválasztás álláspontját támogatta. Az ortodoxia győzelmével végződő vitát követően A. Deventerben lett lelkipásztor és egyháztanácsos, 1617-ben pedig Franeker főiskolájára kapott professzori kinevezést. Élete utolsó évtizedében itt a Heidelbergi Katekinzus szellemében tanított szisztematikus teológiát, vezető egyházi tisztségei révén pedig az ortodoxia szellemi és egyházvezetési pozícióinak megerősítésén fáradozott. Dogmatikai és vita-irataiban A. a Szentírásra, ¤ Kálvin műveire, a régi hitvallásokra és a Heidelbergi Katekizmus ortodoxiájára hagyatkozva folytatott szellemi küzdelmet a kálvinizmus liberális értelmezései, a lutheránus teológia és a korabeli katolikus felfogás ellen, bensőséges, személyes hitéről pedig hátrahagyott költeményeiben adott számot.

Fő művei: Apologia, offte Verandtwoordinge des Edicts..., Groningen: 1602.; Erinneringe van de Beropinge der Prediger, Groningen: 1604.; Syntagma Theologiae, Groningen: 1605.; Elenchus Orthodoxus Pseudo-Religionis Romano Catholicae, Deventer: 1615.; Problema Theologicum de nomine Elohim, Groningen: 1616.; Probleumena de Studio S. Theologiae, Franeker: 1618. Irodalom: BBKL. XIV. (HP)