Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének
 AKADÉMIAI-FILOZÓFIAI NYITOTT EGYETEME
TEOLÓGIA SZAK



 
 

ABÉLARD, Pierre /Petrus Abaelardus/ (1079, Le Pallet – 1142, St. Marcel sur Saone): francia teológus és filozófus, független iskolamester és vándor klerikus, a korai skolasztika gondolkodási módszertanának egyik megteremtője, a dialektikusok irányzatának és az univerzálé-vita nominalista értelmezésének az utókor által doctor scholasticusnak nevezett kidolgozója. Fiatal korában ¤ Roscelinus nominalista szellemű iskolájában kezdte meg tanulmányait, ezt követően pedig Párizsban a szélsőségesen realista szemléletű ¤ Gillaume de Campeaux növendéke volt. Gondolkodói önállóságát bizonyítja, hogy már ekkor elvetette mesterei szélsőséges nézeteit és a realizmus vitában közvetítő, konceptualista álláspontra helyezkedett. 1108-tól retorikát tanult Párizsban, ahol önálló, a racionális bölcselet, a dialektika anyagát oktató iskolát is alapított, 1111-től pedig ¤ Anselm de Laon irányítása alatt teológiai tanulmányokat folytatott. A következő években a párizsi katedrális iskolájában dialektikát és teológiát adott elő és ekkor bontakozott ki Héloise iránti, számos – Historia calamitatum című önéletírásában elbeszélt – bonyodalommal járó szerelme. Kényszerű elválásukat követően 1119-ben A. belépett a St. Denis apátság bencés közösségébe. Itt írt De unitate et trinitate divina című művét az 1121-es soissons-i zsinat elítélte és távoznia kellett St. Denisből. Ekkor alapította meg a normandiai Quincey-ben a Parakletum nevű imaházat és iskolát, ahová messze földről is érkeztek a tanítványok. Amikor 1128-ban az időközben apácává lett Héloise kolostora feloszlott, a hontalanná váló nővéreknek ajándékozta Quincey-t, aholt 1135-ig a nővérek lelki vezetőjeként működött és rövid ideig a St. Gildas kolostor apátja is volt. 1135-ben visszatért Párizsba és a Szent Genovéva hegyen tanított. Ebben az időszakban születtek legfontosabb művei, mint a dialektikus módszert a teológiára alkalmazó, a szent hagyomány egymással ellentétes állításainak viszonyát vizsgáló Sic et non, etikai előadásai és Theologia scholarium című összefoglaló munkája, hallgatói között pedig olyan jelentős gondolkodókat találunk, mint ¤ Petrus Lombardus vagy ¤ John of Salisbury. ¤ Clairvauxi Szent Bernát kezdeményezésére rövidesen támadások is indultak ellene: a műveiből ¤ Gillaume de Thierry által kiragadott és írásban cáfolt tételek alapján 1140-ben a sens-i zsinat Bernát kezdeményezésére eretnekként ítélte el tanítását. A pápához fellebbező és Rómába induló A. rövid ideig ¤ Petrus Venerabilis cluny-i apát védelmét élvezte és a halál is a bencés kongregáció egyik kolostorában érte. A. legfontosabb gondolkodói célja a hit értelmi megalapozásának, a teológiai érvelés nyelvi és logikai szabályainak megteremtése volt, az értelem jelentőségének túlbecsülését azonban elutasította. Így logikai úton próbálta megközelíteni Isten egységének és három-személyűségének problémáját, krisztológiáját és megváltástanát pedig a Jézusban kiáradó isteni szeretetre építette. Etikájában a tettekkel szemben a szándékok jelentőségét emelte ki, különösen nagy jelentőséget tulajdonított az egyéni, személyes lelkiismeretnek és ebben a szellemben készített több, a szöveget meglehetősen szabadon kezelő bibliamagyarázatot is.

Fő művei: Logica, Dialectica, De unitate et trinitate divina; Theologia christiana; Dialogus inter philosophum, Judaeum et Christianum; Sic et non; Historia calamitatum; J.-P. Migne: Patrologia latina 178.; Opera Abaelardi 1-2., Paris: 1848-49.; B. Geyer: P. A.'s Philosophische Schriften 1-4., Münster: 1919-1933. Magyarul: Szerencsétlenségeim története, Budapest: 1985.; Etika, Budapest: 1989. Irodalom: Ch. de Rémusat: Abélard 1-2., Paris: 1845.; M. Grabmann: Die Geschichte der scholastischen Methode II., Freiburg/Breisgau: 1911.; C. Ottaviano: Pietro Abelardo, Roma: 1931.; J. G. Sikes: P. A., Cambridge: 1932.; J. R. McCallum: Abelard's Christian Theology, Oxford: 1948.; Et. Gilson: Héloise et Abélard. Études sur le moyen-age et l'humanisme, Paris: 1953.; M. M. Tweedale: Abailard on Universals, Amsterdam - New York: 1976.; DictThéolCath. I.; RGG. I.; LThK. I.; BBKL. I.; Görföl - Kránitz. (HP)


címoldal
index-A