ABBADIE, Jacques (1654, Nay – 1727, Mary-le-Bone): francia kálvinista teológus és apologetikai író. Teológiai tanulmányait Saumur és Sedan akadémiáján végezte, ezt követően pedig Párizsban fogott hozzá több kötetes apologetikája kidolgozásához. 1680-ban Frigyes Vilmos választófejedelem hívására, akinek műveit ajánlotta, Berlinbe költözött és az ottani hugenotta közösségnek lett a lelkésze. A. fontos szerepet játszott a francia protestánsok vallásszabadságát biztosító Nantesi Edictum visszavonása után tömegesen Brandenburgba vándorló honfitársai meggyökereztetésében, hitéletük megszervezésében és az áttelepülés érdekében diplomáciai küldetéseket is vállalt. Patrónusa, Frigyes Vilmos halála után, a Dicsőséges Forradalom idején Angliába települt át. Még ebben az évben Írországban kapott egyházi javadalmat, 1689-től pedig a londoni francia protestánsok lelkészeként tevékenykedett. A következő évtizedekben Németalföldön jelentette meg az ortodox kálvinizmus mérsékelt irányzatának szellemét tükröző dogmatikai és etikai írásait, amelyekben krisztológiai és kegyelemtani kérdéseket tárgyalt és a protestáns kereszténység igazsága mellett sorakoztatott fel érveket.

Fő művei: Sermons sur divers textes de l'Écriture, Leiden: 1681.; Traité de la vérité de religion chrétienne 1-3., Leiden: 1684-89.; De la divinité de Jésus Christ, Rotterdam: 1693.; La vérité de la religion chrétienne réformée 1-2., Rotterdam: 1718.; La triumphe de la providence et de la religion 1-2., Amsterdam: 1721. Irodalom: RGG. I.; LThK. I. (HP)