Tanulmányom 1999 áprilisának végén készült. 1999. nov. 26-án cikk jelent meg Magyar Nemzet-ben "Nemzet mint kedvezõ befektetés" címmel, Harrach Gábortól. Innen idézek:

A ’89-es romániai fordulat óta ... mintegy 130 ezer erdélyi magyar hagyta el szülôföldjét – többnyire a fiatalság és az értelmiség –, a Vajdaságból több mint 50 ezren menekültek el a sorozások és a nélkülözés elôl, s a kárpátaljai fiatalság zöme is itt él, mint áttelepült vagy vendégmunkás. Derûlátásra továbbra sincs sok okunk: Sorbán Angella szociológus felmérései szerint a 35 éven aluli határon túli magyar fiatalok 41 százaléka foglalkozik a kivándorlás gondolatával; az értelmiségre ugyanez Kárpátalján már 53, a Vajdaságban 51, Erdélyben 40, a viszonylag stabil életszínvonalat biztosító Szlovákiában pedig 38 százalékban mondható el. Ami pedig a leginkább elgondolkodtató adat: a határon túli fiatal magyar diplomásoknak kétharmada hagyná el hazáját, ha lehetôsége adódna rá.

Hódi Sándor vajdasági pszichológus írja: „Nemzeti romantikával, hagyományápolással, az áldozatvállalás mítoszával nem lehet a magyarságtudatot a határon túli magyarság körében fenntartani. A megmaradásért kemény harcot kell folytatni, s ez így lesz mindaddig, amíg a nemzet, mint közös vállalkozás, az életvitel szempontjából elônyös, kedvezô befektetéssé nem válik.” Az utódállamok mindent megtesznek azért, hogy magyarnak lenni ne legyen elônyös befektetés, hogy magyarnak lenni annyit jelentsen, mint belefogni a legelônytelenebb, legveszteségesebb vállalkozásba. Egy tavalyelôtt publikált felmérésbôl például kiderül, hogy a Kolozs és a Kovászna megyei magyarok közel fele részesült élete során hátrányos megkülönböztetésben nemzeti hovatartozása miatt – egyes korosztályoknál ez az arány a 60 százalékot is eléri. Meg kell tehát teremteni az aszszimilációt és elvándorlást elôidézô egyéni érdekek hatástalanítására az ellenérdekeltséget, hogy a magyar identitás vállalása „kedvezô befektetéssé” váljék. Amennyiben a magyar kisebbségeket részesítik azoknak a jogoknak legalább egy részébôl, amelyeket a Magyar Köztársaság polgárai élveznek, a többségi nemzetek tagjaihoz képest jelentôs elônyökre tehetnek szert – olyan elônyökre, amelyek kompenzálhatják a kisebbségi létbôl fakadó hátrányokat, s így önmagukban talán már elég motivációt jelentenek a magyar identitás felvállalására és a szülôföldön való maradásra.