6.2.1.2. Az írásbeliség szûkülését kiváltó tényezõk

A másodlagos szóbeliség kibontakozásának alapjául szolgáló technikai eszközök (mindenekelõtt a telefon) a szolgáltató tevékenységben viszonylag nagy súllyal jelenlevõ kommunikációt a szóbeliség irányába tolták el. A partnerek közötti kapcsolatoknak mind nagyobb része szóban zajlik le, még akkor is, ha igen jelentõs távolságra vannak egymástól. Ennek két óriási elõnye van: az interaktivitás és az ebbõl is táplálkozó gyorsaság. Írásba csupán a kész megállapodásokat fektetik, s ezeket sem okvetlenül mindig.

A modern világ rendje rengeteg írott dokumentumot követel meg az emberektõl. A teleírt papíroknak ez az irdatlan mennyisége önmagában azt sugallná, hogy az írásbeliség az élet minden percét átjárja. A valóságban azonban nem így van. A technológia -- mindenekelõtt a számítástechnika -- ezt a folyamatot is mechanizálta. Az írások nagy része sablonok alapján készül, a közértben kapott nyugtától kezdve a biztosítóval kötött szerzõdésen át egészen a különbözõ áruk vásárlására biztató szórólapokig. Ezeket a hatalmas szövegmennyiségeket a szó szoros értelmében senki sem írja -- és senki sem olvassa. (Még az egyén számára húsba vágó biztosítási és bankszámlaszerzõdéseket sem, amelyeken egyébként a szöveg tomboló inflációja gyaníthatóan éppenséggel a nem-olvasást célozza.) A hatalmas papír- és szövegmennyiség az írásbeliségnek csupán illúziója, káprázata. Bár az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon jelentõs mértékben megnõtt az adminisztrációs (nyilvántartási, bizonylatadási stb.) kényszer, Terestyéni Tamás olvasás- és íráshasználati vizsgálatai azt mutatják, hogy e tevékenységek súlya a munkavégzésben stagnál vagy éppenséggel csökken.
 
Munkavégzés közben kell-e olvasnia és írnia?
  Olvasás Írás
  80-as évek* 90-es évek** 80-as évek* 90-es évek**
Soha 44% 58% 60% 61%
Néha 20% 12% 15% 12%
Gyakran 36% 30% 25% 27%

*Terestyéni 1987, 47

**Terestyéni 1996, 294

Az olvasási tevékenység határozott visszaesése mellett az írástevékenységet gyakran végzõk száma enyhe emelkedést mutat (persze még így is csak a munkavégzõk egynegyedét teszi ki) -- nem tudni azonban, hogy ebben mekkora aránnyal szerepel a teljes értékû írástevékenységnek semmiképpen sem nevezhetõ gépi számla- vagy nyugtakészítés.

Az írásbeliség háttérbe szorul a magánszférában is. A telefon kiszorítja a levélírást, a televízió a könyvolvasást, amely pedig az írott szöveggel való találkozásnak mind mennyiségileg, mind minõségileg a legfontosabb színtere volt.

Teljesen friss jelenség viszont az SMS, a mobiltelefonnal küldött rövid írásos üzenet népszerûvé válása. Olyan emberek küldözgetnek egymásnak írásos üzeneteket, akik egyébként alig-alig írnak, miközben ugyanazon eszköz -- a mobiltelefon -- segítségével szóbeli kapcsolatot is létesíthetnének.(1) Az SMS népszerûsége ellentétes az írás visszaszorulásának a tapasztalt tendenciájával, s ezért még akkor is meglepõ, ha itt tényleg csak igen rövid szövegekrõl van szó. A különbözõ felmérések adatai azt a benyomást keltik, mintha a felnõtt lakosságnak mintegy harmada többé-kevésbé rendszeres könyvolvasó lenne (Terestyéni 1996, 292; Gereben 1998, 33) -- ez az arány megegyeznék a 60-as, 70-es évekbelivel! -- a könyvkiadási és könyvtárlátogatási adatok, valamint a mindennapi tapasztalat ezt nem támasztják alá. Valószínûleg arról van szó, hogy a rendszeres könyvolvasás bizonyos társadalmi és mûveltségi szint fölött még mindig érték- és presztízstényezõ, következésképpen nem ildomos bevallani ennek a hiányát. A gyakorlati tapasztalat azt a benyomást kelti, hogy a könyvolvasás mint szórakozási forma -- s korábban éppen a szórakozás volt a könyvolvasás legfõbb motivációja -- a televízió hatására szinte megszûnt.

JEGYZET

1 Az MTA Filozófiai Intézete “Mobil információs társadalom” címmel most indít el egy kutatási programot, amelyben ez a merõben friss jelenség is a vizsgálat tárgya lesz. (Errõl bõvebben: http://wap.phil-inst.hu)