6.1. A másodlagos szóbeliség

6.1.1. A másodlagos szóbeliség fogalma

Ong a rádió, a telefon, a televízió nyomán módosuló szóbeliséget nevezi másodlagos szóbeliségnek.⁽¹⁾ Az írásbeliséghez hasonlóan ez az új típusú szóbeliség is óriási nyelvi változásokat eredményez: a nyelv szupraszegmentális elemeinek a tekintetében is érvényre jutnak azok a konzerváló és egységesítõ hatások, amelyek a szegmentális elemek vonatkozásában már az írás elterjedésének következtében érvényre jutottak. A film és a televízió pedig még a közlés ún. extralingvális eszközeit is szinte maradéktalanul közvetíteni tudja.

Ong úgy látja, hogy a könyvnyomtatás -- azaz az írás -- kultúráját nem felváltja, hanem kiegészíti, teljesebbé teszi a másodlagos szóbeliség kultúrája: “Az új szóbeliség feltûnõ hasonlóságot mutat a régivel: részvételi misztikájában, a közösségi érzés fokozásában, a jelen pillanatra történõ összpontosításában, még az állandó fordulatok használatában is [...] de lényegét tekintve akartabb és tudatosabb szóbeliség, mely állandó jelleggel az írás és nyomtatás használatára alapozódik.” (Vö. Nyíri 1998, 15)

Havelock is hasonlóképpen gondolkodik: “A modern médiumok, amelyek használata nem elõfeltételezi az írni tudást, az írásbeli társadalom eszközkészletének kiegészítõi, és semmiképpen sem helyettesítõi abban az értelemben, amelyben Platón Homérosz helyébe lép.” (Havelock 1998a, 83)

¹ A svájci Paul Zumthor másképpen tagolja a kommunikációs technológiák történetét -- az õ felosztását az 1.2. alatt ismertettük.