5. Írásbeliség és szépirodalom

5.1. A szépirodalom mibenléte

5.1.1. A szépirodalom mint az írásbeliség sajátos esete

A szépirodalom mind mennyiségileg, mind minõségileg az írásbeliség kitüntetett létformája. Mennyiségileg azért, mert az elmúlt évszázadokban nyomtatott és sokszorozott szövegek jelentõs hányada (persze igen különbözõ színvonalú) szépirodalmi szöveg. Ebbõl adódóan az emberek nagy része írott szövegként mindenekelõtt szépirodalmi szövegekkel találkozott. Minõségileg pedig azért, mert a közgondolkodás az írásbeliség (és vele a nyelv!) csúcsteljesítményének tekinti -- több-kevesebb joggal egy nyelv értékeit az adott nyelven létrehozott szépirodalom minõsége alapján szokás megítélni. A lényeget tekintve a tudomány véleménye is hasonló, Viollet a nyelv és a kultúra legfontosabb kimunkáló eszközének, az írás kvintesszenciájának nevezi az irodalmat.⁽¹⁾ (Viollet 1994, 658)

Sajátos a szépirodalom szerepe abból a szempontból is, hogy a közlés egyfajta kockázatmentes, “imitált” válfaja, mondhatni “kváziközlés”. Kockázatmentes, mivel ha a befogadó (hallgató, olvasó) nem érti meg a feladó (az író) közleményét (a mûvet), ez -- eltérõen a valóságos kommunikációs helyzetektõl -- nem jár negatív gyakorlati következményekkel. Ez a “kvázikommunikációs” helyzet széles körû lehetõségeket nyújt az író számára, hogy a nyelv közlõ-kifejezõ képességeit olyan területeken is kipróbálja, amelyeken a nyelv addig még nem mûködött.

Figyelemreméltó, hogy a szóbeliség és az írásbeliség különbségének tudata éppenséggel irodalmi szövegek vizsgálata során merült fel és rajzolódott ki világosan. Milman Parry a homéroszi szövegeket vetette alá alapos elemzésnek azzal a szándékkal, hogy fellelje bennük a szóbeli alkotásmódra jellemzõ formulákat. Tételeinek bizonyítására hasonló módon vizsgálta saját korának orális délszláv epikáját is. Parry munkáját mintegy folytatja Albert B. Lord The Singer of Tales (“Énekmondók”) címû mûvében, McLuhan pedig sok tekintetben e munka kiegészítésének tekinti A Gutenberg-galaxist. (McLuhan 1962, 1)

McLuhan eredetileg maga is az irodalmi közlés- és kifejezésmód fejlõdésérõl-változásairól akart könyvet írni The Road to Finnegans Wake (“Út a Finneganék ébredéséhez”) címmel. Az irodalmi nyelv vizsgálatából kibontakozó következtetések érvényessége azonban túlmutatott az irodalom határain, s így született meg A Gutenberg-galaxis. (Theall*)