4.4. A szóbeli és írásbeli nyelvhasználat interferenciája

4.4.1. Szóbeli és írott szövegek

Az írásbeli nyelvhasználat az írás tökéletlensége és a szóbelitõl eltérõ kommunikációs helyzet miatt szükségképpen eltér a szóbeli nyelvhasználattól -- ezt tapasztalatból is tudjuk. Az egyes szövegek konkrét vizsgálata azt igazolja, hogy a különbségek viszonylag jól körülhatárolhatók. Jack Goody két dimenzióban hasonlított össze írott és szóbeli szövegeket: elõször általában egy adott nyelven (angolul) készült szövegeket, majd pedig ugyanazon személyek szóbeli és írásbeli nyelvhasználatát vetette össze. Vizsgálatainak eredményét az alábbi megállapításokban összegezte -- eszerint az írott szövegekre jellemzõ:

1. az elvont kifejezések gyakoribb használata

2. a szavak nagyobb választéka

3. a kevésbé személyes (és ezáltal kevésbé kontextualizált) szóhasználat

4. a nagyobb szabatosság

5. a kifinomultabb (szintaktikai) kidolgozottság

6. a nagyobb formalitás

7. a holt nyelvek iránti nagyobb bizalom(1)

(Goody 1998, 194--6) Halliday -- szintén angol szövegek vizsgálata alapján -- úgy találja, hogy az írott szöveget mindenekelõtt egyfajta “lexikai telítettség” jellemzi, amin azt érti, hogy a szövegen belül a pusztán grammatikai szereppel bíró szavak (‘grammatical words’, ’function words’) rovására magasabb a tényleges jelentést hordozó szavak (‘content words’) aránya. Számos példát hoz következtetése alátámasztására, közülük íme egy:
 
Investment in a rail facility implies a long-term commitment. (L: 7; G: 3) If you invest in a rail facility, this implies that you are going to be committed for a long term. (L: 7; G:13)

(Halliday 1990, 61)

Míg a bal oldali írott szövegben a hét tartalmat hordozó szóra mindössze három grammatikális szó (két névelõ és egy prepozíció) jut, addig a jobb oldali szóbeli szövegben ugyanaz a hét tartalmat hordozó szó tizenhárom -- tehát tízzel több! -- grammatikális szóval egészül ki. Ez egyszersmind azt is mutatja, hogy a szóbeli szöveg redundanciája sokkal nagyobb. Halliday mindazonáltal nem ért egyet azzal az állásponttal, amely szerint a szóbeli szöveg strukturálatlan -- szerinte a szóbeli szöveg jellemzõje éppenséggel a grammatikai bonyolultság. Úgy véli, inkább arról van szó, hogy míg az írott szöveg produktumként, a szóbeli szöveg inkább folyamatként reprezentálja az éppen szóban forgó jelenséget -- s a beszéd és az írás ezáltal az emberi tapasztalat reprezentációjának két teljesen különbözõ módja.(2) (Halliday 1990, 81) Ebbõl következõen az írott szöveg inkább statikus szemléletû, s e szemlélet nyelvileg a névszók túlsúlyát eredményezi, a szóbeli szöveg viszont tipikusan dinamikus, ami az igéket juttatja kitüntetett szerephez.

A szóbeli szöveg grammatikális bonyolultsága egyáltalán nem meglepõ, a szövegalkotás improvizatív körülményébõl következik. A szövegalkotás lényege az adott nyelvi repertoárból való szelekció és a szelektált elemek kombinációja. (Vö. Lengyel 1999, 8) A közlendõ tartalomhoz igazodó optimális -- tehát az okvetlenül szükségesnél nem bonyolultabb -- kombináció (azaz grammatikai eljárás) megtalálása azonban nem könnyû. Ezért a szóbeli szövegek grammatikailag mindig bonyolultabbak annál, mint amit a tartalom indokolna. A szóbeli és írott szöveg különbségeinek tekintetében hivatkozhatunk még Ong és Finnegan korábban -- az 1.3. alatt -- idézett szóbeliség--írásbeliség dichotómiáira is. E különbségeket értékelve viszont bizonyosnak látszik, hogy a kifejezõkészség szempontjából az írás magasabb rendû alakulat az élõbeszédnél, a kifejezés formai és tartalmi szempontjait tekintve fölényben van amavval szemben. (Vö. Benkõ Loránd 1960, 35)


 


JEGYZETEK

1 A 7. pontban foglalt megállapításon Goody azt érti, hogy az írott nyelvi szövegekben viszonylag magas a latin eredetû angol szavak elõfordulási aránya. Valószínûleg magyar nyelvû írott szövegekben is magasabb lenne az idegen -- nem okvetlenül latin eredetû -- szavak aránya.

2 “Written language represents phenomena as products. Spoken language represents phenomena as process. And this corresponds to the difference between written and spoken discourse. [...] Speech and writing are two rather different ways of our experience.”