Összegzés

Az írásbeliség kognitív hatásainak a kibontakozása szempontjából óriási jelentõsége van az írásbeliség dimenziójának, annak, hogy egy adott közösség tagjai milyen arányban rendelkeznek az írni-olvasni tudás képességével.

Az írás több ezer éves történelmének nagy része a korlátozott írásbeliség kora, amelyben ráadásul a hosszabb távon felfelé ívelõ fejlõdést visszaesések, hullámvölgyek tarkítják.

Az írás intenzív -- belsõ, minõségi -- fejlõdése minden korban szoros összefüggésben állt az extenzív -- külsõ, mennyiségi -- fejlõdésével. Az extenzív tényezõk kikényszeríthették az intenzív tökéletesedést (amely mindig a hatékonyság növelését jelentette); másfelõl az intenzív fejlõdés eredményei serkenthették az extenzív fejlõdést.

A könyvnyomtatás mind az intenzív, mind az extenzív fejlõdés szempontjából mérföldkõ az írás történetében. Az extenzív fejlõdést az olvasható szövegek ugrásszerû gyarapodása és olcsóbbá válása gyorsította fel. Az írás intenzív fejlõdése pedig azáltal lépett új korszakába, hogy az öntött ólombetû minden korábbinál nagyobb mértékben szabványosította, s ezáltal absztraktabbá tette az írásrendszert.

Nyomtatott szöveggel az emberek csak olvasóként találkoztak, íróként továbbra is a kézírást használták, egészen az írógépnek a 19. század második felében bekövetkezett feltalálásáig. Az írógépnek igen jelentõs szerep jutott a beszéddiszkretizációs folyamat kiteljesítésében.

Az elektronikus írás szinte tökélyre vitte a nyelvi információk redukcióját: egy fonéma grafikus jelét mindössze 7 bitnyi információval képes reprezentálni. Az elektronikus írás hatással van a szöveg genezisére is: az ily módon létrehozott szövegekben az írásbeliség elõtti és a tipografikus gondolati minták ötvözõdnek.