Összegzés

Az írásrendszerek két fõ típusa a szemantikai információkat rögzítõ jelentésrögzítõ típusú írás és a fonetikai információkat rögzítõ hangrögzítõ típusú írás. A két típus tiszta formában nem jelenik meg. Az írásrendszerek történeti fejlõdését a jelentésrögzítõ® hangrögzítõ irányú változások jellemzik.

A jelentésrögzítõ típusú írások mintegy átnyúlnak a nyelven, s közvetlen kapcsolatot létesítenek a közölni kíván tartalom és az írás között: ezáltal önálló jelrendszerként, sajátos grafikus nyelvként mûködnek. Az írás és a nyelv találkozása a hangrögzítõ rendszerekben következik be, s ezáltal az írás feladja az önállóságát, s a már jól mûködõ akusztikus jelrendszer -- a hangzó beszéd -- rögzítését tûzi ki célul.

A hangrögzítõ típusú alrendszerek -- a szótagírás, a mássalhangzóíró és az alfabetikus írásmód -- közötti értékhierarchia alapvetõ kritériuma az, hogy az írás a szükséges fonetikai információk mekkora hányadát képes rögzíteni, s milyen mértékben hagyatkozik az olvasó akusztikus emlékezetére. Ennek alapján az alfabetikus írás tekinthetõ a legfejlettebb írásrendszernek.

Az alfabetikus írás ökonomikus rendszer: néhány tucat grafikus jel segítségével képes a hangzó nyelv rögzítésére. Az ökonómiáért a teljességrõl való lemondással fizet: kevés kivételtõl eltekintve nem rögzíti a szupraszegmentális nyelvi jeleket, s a szegmentális jelek vonatkozásában is csupán a hangzó nyelvi elem legfontosabb összetevõinek a felidézéséhez szükséges minimális információt nyújtja.

Az egyes nyelvekre alkalmazott alfabetikus írásmódok spontán történeti fejlõdés eredményeként alakulnak ki. Ez a gyakorlatban az írás alapelvétõl való jelentõs eltérésekhez vezet, ami azt eredményezi, hogy az egyes nyelvek alfabetikus írásai között is jelentõs különbségek mutatkozhatnak a rögzített fonetikai információk mennyiségét illetõen. Eszerint felszíni (shallow, transparent), köztes (intermediate) és mély (deep) típusú helyesírásról beszélünk.

A betûírásnak már az írásbeliség korai szakaszában is megmutatkozik bizonyos autonómiája a hangzó nyelvhez képest. Ezek közül a legfontosabb az, hogy a nyelvi jelek diszkretizálásának a területén megelõzi a hangzó nyelvet, s e tekintetben vissza is hat a hangzó nyelvre (betûejtés).

A köztes és a mély típusú helyesírások -- miközben a fonetikai információk nyújtása terén kevésbé eredményesek -- jelentõs mennyiségû morfológiai, sõt lexikai információt is közölhetnek. A mély típusú angol helyesírás a hangrögzítõ rendszeren belül immár jelentésrögzítõ jegyeket is felmutat.

A írásrendszerek típusa, a betûírások rendszerén belül pedig a helyesírástípus számottevõ hatással lehet az adott nyelvû írásbeliség elterjedésére. Az írásbeliség dimenziója pedig döntõ mértékben határozza meg azt, mekkora hatással van az írás egy adott nyelv fejlõdésére.