2.4.2. Az egyes alfabetikus írásrendszerek

Az európai nyelvek kivétel nélkül alfabetikus írásrendszereket használnak: többségük a latin és a cirill ábécét. A görög írást, amelybõl a cirill (és etruszk közvetítéssel) a latin ábécé kifejlõdött, ma már csak a görög nyelv használja, amely ily módon nemzeti ábécének tekinthetõ. (Akad még nemzeti ábécé a kontinensen: a grúz és az örmény, amelyeken szintén felelhetõ a görög ábécé közvetlen vagy közvetett hatása.) A latin ábécé önálló élete Kr. e. 600 körül kezdõdött, a cirill ábécé ennél jóval késõbb, a Kr. u. 9. században jött létre.

Kettõjük közül egyértelmûen a latin ábécé bizonyult sikeresebbnek. Bár az írásrendszer a kereszténység felvételekor mintegy a vallással “árukapcsolt” formában jutott osztályrészül az egyes európai népeknek, a latin írás sikerét valószínûleg a cirillénél kedvezõbb, könnyebben olvasható írásképének is köszönheti. A cirill írás ugyanis túlságosan “egyvonalú”, a betûk zöme csak a középsort használja, szemben a több fel- és lenyúló elemet tartalmazó latin ábécével. (Vö. Papp F. 1979, 345) A vallási alapon cirill betûkkel író románok 1863-ban tértek át a latin betûk használatára, az albánok pedig újgörög és cirill elemeket tartalmazó írásukat 1908-ban váltották fel a latin ábécével. (Az Európán kívüli népek közül a vietnamiak a múlt század folyamán a kínai írásról, a törökök pedig 1928-ban az arab írásról tértek át a latin betûkre.)

Az orosz történelem során többször fel-felmerült a latin írásra való áttérés kérdése. Az 1917-es forradalmat követõen a bolsevik vezetõk (Lenin, Lunacsarszkij) is támogatták a gondolatot, amely azonban nem valósult meg. (Ha megvalósul, ez valószínûleg a cirill ábécé használatának a véget jelentette volna, mivel az ukránok, belaruszok és bolgárok feltehetõen követték volna az oroszokat.) A húszas években beindított alfabetizációs kampány során a Szovjetunió területén élõ több tucat nép kapott latin ábécét. Olyanok is, akik korábban nem rendelkeztek írásbeliséggel, s olyanok is, akik korábban valamely keleti nyelv írását használták. A Szovjetunió harmincas évekbeli erõteljes befelé fordulása és a nagyorosz nacionalizmus feléledése azonban azt eredményezte, hogy alig tíz esztendõ múltán e népeknek újabb írásmóddal, ezúttal a cirill ábécével kellett megismerkedniük. (Valószínûleg ez az egyetlen példa a latin ábécének bármilyen más írásmódra történõ cseréjére.) A Szovjetunió szétesését követõen e népek egy része visszatért eredeti írásmódjára.