1.4.2.1. Szegmentális (diszkrét) nyelvi jelek
 

Bár a nyelv keletkezésérõl szóló számtalan elmélet többsége egyetért abban, hogy a megszületõ nyelv jelszempontból inkább analóg természetû volt, a nyelvi akusztikum bemutatását mégis a digitális természetû akusztikus jelekkel kezdjük azon egyszerû oknál fogva, hogy az írásbeliségen nevelkedett gondolkodásunk számára ezek a jelek viszonylag könnyen megragadhatók.

Mint fentebb már volt szó róla, a nyelv szegmentális (digitális) elemei a beszédhangok, pontosabban az ezekbõl -- mindenekelõtt a gazdaságosságra törekvõ írásgyakorlat által -- létrehozott "funkcionális fikciók", a fonémák, illetve az ezekbõl felépülõ szavak.

Bár a magyar nyelvészeti terminológia a szegmentális nyelvi elemeket 'testes' elemeknek nevezi, a lényeg itt nem a testesség, hanem a szegmentáltság, tagoltság, artikuláltság. A kommunikáló embert egyre bõvülõ jeligénye rászorította arra, hogy folytonos hangjeleit szegmentálja, tagolja, artikulálja, a hosszabb folytonos jelekbõl rövidebb, egymástól elkülönülõ diszkrét jeleket hozzon létre, amelyek kombinálásával könnyebben tudott megkülönböztethetõ jeleket rendelni egyre szaporodó közlendõihez. (Az artikulált [tagolt] szegmentális jelekkel szemben a nyelv szupraszegmentális jelei [intonáció stb.] artikulálatlanok, folytonosak; a digitális természetû betûírás ezért nem képes megfelelõen rögzíteni õket.)

Fontos ismételten leszögeznünk, hogy az artikulált beszédhangok diszkrét jellege nem teljes: ezt csak a beszédhangokból funkcionális alapon absztrahált fonémákról mondhatjuk el. A beszédhangok konkrét realizálódásában gyakorta felfedezhetõk a folytonos jelekre jellemzõ viszonyítások és hierarchia vonásai. (Pl. egy veszprémi tájszólásban ejtett e hangot elszigetelten könnyen á-nak hallhatunk -- lévén hogy fonetikailag tényleg közel áll a köznyelvi á-hoz --, ha vele együtt halljuk a tájszólási á-t is, az egymáshoz való viszonyuk alapján mindkét hangot könnyen fogjuk azonosítani.)

A fonémák mindazonáltal tisztán diszkrét jelek, s a digitális betûírással jól rögzíthetõk, annál is inkább, mivel számuk viszonylag szûk körben mozog: egyetlen emberi nyelvben sem kisebb tíznél vagy nagyobb száznál. Egy tényleges beszédfolyamat valós és minden részletre kiterjedõ írásbeli hangtérképének megalkotása azonban még a szegmentális nyelvi elemek vonatkozásában sem egyszerû feladat.