1.4. A nyelvi akusztikum az elsõdleges szóbeliségben
 

Mielõtt rátérnénk a nyelvi akusztikum vizsgálatára, talán érdemes néhány szót szentelni annak a kérdésnek, miért éppen a hang vált az emberi kommunikáció fõ hordozójává.
 

1.4.1. Miért akusztikus jelrendszer lett az ember fõ kommunikációs eszköze?
 

A kérdés nem éppen alaptalan, lévén hogy az emberi érzékelésben egyértelmûen a látás játssza a fõszerepet, s ez valószínûleg így volt a legrégebbi idõkben is. Már Platón azt írja, hogy "a látás a legélesebb a testen át érkezõ érzékeléseink közül" (Platón 1983, 527); Arisztotelész Metafizikájának elsõ mondata ez: "Valamennyi érzékünk közül csak a látásunkban bízunk." Bõ kétezer esztendõvel késõbb a nyelvész Saussure is úgy találja, hogy "az egyének legtöbbjénél a vizuális benyomások tisztábbak és tartósabbak, mint az akusztikaiak". (Saussure 1967, 45) Ugyanakkor a szóbeliség-írásbeliség kérdéskörét tanulmányozó kultúrfilozófusok nagy része Innistõl kezdve McLuhanen át Ongig a hallást a látásnál természetesebb, emberközelibb érzékelésmódnak tekinti. Ong a 4. századbeli milánói Szent Ambrust idézi, aki szerint "a látás gyakorta megtéveszt, a hallás viszont bizonyosságot nyújt"⁽¹⁾. (Ong 1967, 53; vö. Chandler* 1994)

Hogyan is áll akkor a helyzet? Ha az ember legfontosabb érzékelési módja a látás, miért hangokból építette fel legfontosabb kommunikációs eszközét, a nyelvet?

Nem zárható ki, hogy mintegy "jobb híján" alakult így, hiszen a tökéletes kommunikációs eszköz az lett volna, ha a tudattartalmak eredeti impulzusok formájában jutnak el egyik ember tudatából a másikéba, vagy a kommunikáló ember olyan -- analóg -- jelek létrehozására lett volna képes, amelyek a vevõ érzékszerveiben valóban kiváltják a feladó által kódolt ingert. (Manapság az ún. "virtuális valóság" ezt kívánja megvalósítani.) Mivel nemhogy ilyen "szuperjelek", de még kellõen variatív és jól továbbítható vizuális jelek létrehozására sem volt képes az ember, jobb híján az akusztikus jelekre szorult rá. (Persze az akusztikus jeleket vizuális jelek -- gesztusok, mimika stb. -- kísérték: errõl bõvebben az 1.5. alatt lesz szó.) Az akusztikus kommunikáció bizonyos szempontból elõnyösnek is bizonyult: a hangadás semmilyen más tevékenységben nem gátolta az embert (legfeljebb némileg az evésben), továbbá a hangjelek terjedése független volt a fény- és terepviszonyoktól.

1. "Sight is often deceived, hearing serves as a guarantee."