1.2. Korszakok a kommunikációs technológiák történetében
 

A szakirodalomban a legáltalánosabb W. J. Ong felosztása, aki három korszakot különít el: az elsõdleges szóbeliség (primary orality), az írásbeliség (literacy) és a másodlagos szóbeliség (secondary orality) korszakát. (Ong 1982, 136) Az elsõn az írás megjelenése elõtti kort érti, a másodikon azokat az évezredeket (hangsúlyosabban a könyvnyomtatás megjelenésétõl a 20. század derekáig tartó évszázadokat), amikor az írásbeliség a "minõségi" kommunikáció szinte kizárólagos technológiája volt, a harmadikon pedig a hangrögzítés és -átvitel lehetõvé válása révén újra szerephez jutó szóbeliséget.

A svájci Paul Zumthor (Zumthor 1984, 48-49) a szóbeliség szemszögébõl nézve készíti el felosztását, s a szóbeliség három fajtáját különbözteti meg: az elsõdleges szóbeliségét (oralité primaire), a kevert szóbeliségét (oralité mixte) és a másodlagos szóbeliségét (oralité seconde). Az elsõdleges szóbeliség nála is az írásbeliség elõtti szóbeliséget jelenti; a kevert szóbeliség az írással rendelkezõ, de nem az írás által meghatározott kultúrák szóbelisége; a másodlagos szóbeliség pedig az írásbeliség által alapvetõen meghatározott szóbeliség.⁽¹⁾ Zumthor felosztása azért figyelemreméltó, mert Onggal szemben nála hangsúlyt kap az írásbeliségnek a szóbeli nyelvhasználatra gyakorolt hatása. Ong és Zumthor fogalmai a hasonló elnevezések ellenére csak részben "csereszabatosak". A primary orality és az oralité primaire esetében lényegében ugyanarról van szó; ám míg Ongnál a secondary orality egyértelmûen a szóbeliségnek a hangrögzítés és -továbbítás megszületése, majd fejlõdése révén kibontakozott kommunikációs változáshoz kötõdik, Zumthornál az oralité mixte és az oralité seconde csupán az írásbeliségnek a nyelvhasználói körön belüli súlya által determinálódik. Így például az ongi felosztás szerint a 18. századi szóbeli nyelvhasználat semmiképpen nem illethetõ a secondary orality terminussal, a zumthori terminológia rendszerében e kor értelmiségének a szóbeli nyelvhasználatára az oralité seconde, a zömében írástudatlan jobbágyságéra pedig az oralité mixte címke illik. Széles körû elfogadottsága miatt a továbbiakban mindazonáltal az ongi terminológiát használjuk.

Igen elterjedt a kommunikációs technológiák történetének olyan felosztása is, amely négy korszakot különböztet meg: a hangzó nyelvét, az írásét, a nyomtatásét és "a Gutenberg utáni galaxis", az elektronikus kommunikáció korszakát. (Hernád*) Hernád István -- joggal -- forradalmaknak nevezi a technológiaváltásokat, azonban tagadhatatlan, hogy az egyes technológiák az elõzõre mintegy ráépülnek, magukba olvasztva azt részben vagy akár egészében, s valamennyi technológia "protoformája" a nyelv. Az írás leghatékonyabbnak tartott változata, a betûírás a nyelvre épül, és -- igaz, jókora kompromisszumok árán -- a nyelv hatókörének térbeli és idõbeli kiterjesztését, valamint maradandóvá tételét teszi lehetõvé. A nyomtatás lényegében ugyanezt teszi a nyelvet mintegy "magába foglaló írással": a sokszorosítás révén legalábbis valószínûsíti a térbeli és idõbeli hatókör kiterjedését, miközben -- mintegy melléktermékként -- kikényszeríti az írás többirányú szabványosítását, ami újabb kompromisszumok (többek között az egyedi kirografikus sajátosságok kiküszöbölése) révén a térbeli és idõbeli hatókör további kiterjedéséhez vezet.

Egyelõre a "Gutenberg utáni galaxis" kommunikációja is zömében a korábbi technológiák "továbbfejlesztése". Napjainkban az elektronikus kommunikáció is nagyrészt nyelvi alapú: a fejlõdés lényegében a hangzó beszéd és az írás rögzítésének, sokszorosításának és továbbításának a folyamatos tökéletesedését jelenti.

Új elemként jelenik meg az elektronikus kommunikációban a kép. A kép, amely állókép változatában persze az írásnak és a nyomtatásnak is kísérõje volt, de mivel az elõállítás és a sokszorosítás tekintetében egyaránt sok nehézséget támasztott, valóban csupán kísérõje maradt az írásnak, mind a kirografikus korban, mind a nyomtatás korában. (A képek elõállítása és sokszorozása az elmúlt évtizedben -- de tényleg csak a kilencvenes évek elejétõl kezdve! -- vált egyszerûbbé, tökéletesebbé és olcsóbbá a nyomdatechnikában, a "Gutenberg-galaxisban": paradox módon éppen a "Gutenberg utáni galaxis", a számítástechnika roham léptû fejlõdésének melléktermékeként.)

A kép elmúlt évtizedbeli karrierje arra enged következtetni, hogy a jövõ kommunikációjában egyre fontosabb, esetleg a kizárólagossághoz közelítõ domináns helyet fog elfoglalni. A késõbbiekben még foglalkozunk ezzel a kérdéssel, most azonban visszatérünk a nyelvi alapú kommunikációformák vizsgálatához. Ezeken belül a markáns választóvonal elvileg kétségtelenül a hangzó beszéd és az írás közé húzható, gyakorlatilag a minõségi változást azonban az írás hatókörét hatványozottan kiterjesztõ nyomtatás jelenti. A nyelvi kifejezés, sõt a gondolkodásmód tekintetében számos oppozíciót, dichotómiát állítottak fel a szóbeli, illetve írásbeli kommunikáció tekintetében -- ezeknek a dichotómiáknak az áttekintése támpontokat nyújthat számunkra az írásbeliség elõtti nyelv sajátosságainak a körvonalazásához, bár kétségtelen, hogy az oppozíciók és dichotómiák gyakorta mechanikusak, elnagyoltak, s olykor a kulturális sokszínûség leegyszerûsítésére irányulnak⁽²⁾. (Chandler*)

1. "... l'oralité mixte procde l'existence d'une culture "écrite" (au sens de "possédant une écriture"), l'oralité seconde, d'une culture "lettrée" (o toute expression est marquée plus ou moins par la présence de l'écrit).

2. "Dichotomies and polarization are often intended to simplify accountsof cultural diversity."