AKADÉMIAI-FILOZÓFIAI
NYITOTT EGYETEME

HUMÁNFÖLDRAJZ
 

Szociolingvisztika
 

Bevezetés

A magyar kultúrában fölnõtt embereknek természetes, hogy nyelvhasználatuk alakítását nem csak szüleik, társaik, beszélgetõpartnereik kívánalmaihoz próbálják igazítani, hanem a helyes beszéd követelményeinek is igyekeznek megfelelni, legalábbis bizonyos alkalmakkor -- amikor idegenekkel vagy nagyobb nyilvánosság elõtt beszélgetnek és kedvezõ ítéletet szeretnének kialakítani magukról. Megszokták azt is, hogy a „helyes beszéd" követelményeit többnyire az iskolában tanulhatják meg, s késõbb különbözõ nyelvmûvelõ mûsorok, írások segítségével tájékozódhatnak arról, mit használjanak és mit ne, ha „helyesen" akarnak beszélni. Ugyanakkor a nem nyelvészek keveset tudnak arról, hogy milyen elvek szerint minõsítik a nyelvmûvelõk jónak vagy rossznak, szépnek vagy csúnyának, választékosnak vagy pongyolának az egyes nyelvi formákat. Még kevesebbet tudhatnak arról, hogy a magyar nyelvterületen jól ismert nyelvmûvelésen kívül a nyelvhasználat befolyásolásához más fogalmak is kapcsolódhatnak: ilyen a nyelvtervezés, a nyelvpolitika, és ilyen a nyelvi emberi jogok védelme.

Az alábbiakban ezek közül a nyelvtervezésrõl, a nyelvpolitikáról és a nyelvmûvelésrõl lesz szó (a nyelvi jogokkal a kötet egy másik írása foglalkozik). Ez a három fogalom szorosan összefonódik: az általuk jelölt tevékenységek célja és tárgya sokszor átfedésben van, hiszen mindhárom tevékenység a nyelvhasználat befolyásolására irányul. A fogalomcsoport éppen ezen a közös vonáson keresztül kapcsolódik a nyelvi jogok_hoz: ez utóbbi azt határozza meg vagy határolja körül, hogy a nyelvhasználatot befolyásolni szándékozó intézmények vagy személyek mit (lennének) kötelesek tenni, hogy a nyelvhasználók alapvetõ emberi jogainak nyelvvel kapcsolatos részeit is biztosítsák, illetve mit nem (lenne) szabad tenniük, hogy ezeket a jogokat ne sértsék meg. A nyelvi jogok tehát a nyelvhasználók, a nyelvtervezés, nyelvpolitika, nyelvmûvelés pedig a szabályozók oldaláról közelíti meg a nyelvhasználat befolyásolásolásának kérdéseit. Az utóbbi három fogalom között más átfedések is, de különbségek is vannak. Kapcsolatuk talán a nyelvtervezés felõl megközelítve látszik legtisztábban: a nyelvpolitika lényegében az a nyelvi ideológia, amely a nyelvtervezési döntéseket meghatározza; a nyelvmûvelés pedig nyelvtervezés egyik fajtája.
 

Nyelvtervezés

A nyelvtervezés (angolul language planning) fogalmát Einar Haugen (1959) vezette be 1958-ban, s a következõképpen határozta meg: „az a tevékenység, amely egy nem-homogén beszélõközösségben normatív helyesírást, nyelvtant és szótárt készít abból a célból, hogy tanácsot adjon az íróknak és beszélõknek". Késõbb változott és bõvült a tevékenység leírása, s a fogalomnak számos meghatározása került forgalomba. Ezek jórészt abban különböznek egymástól, hogy a valóság vagy az eszmény felõl közelítenek a fogalomhoz -- azaz hogy a szerte a világban zajló nyelvtervezõ tevékenység eseteinek leírásából indulnak-e ki, vagy abból, hogy ideális esetben milyennek képzelik ezt a tevékenységet. Közös jegyük azonban, hogy a nyelvtervezést mindegyik a nyelvhasználat tudatos befolyásolásának tartja.

A nyelvtervezéssel kapcsolatos különbözõ tevékenységek leírását is Haugen foglalta elõször össze (1966a). Modelljét késõbb (1983) -- az idõközben kapott bírálatok és javaslatok hatására -- módosította, de alapvetõen ma is ez tekinthetõ a nyelvtervezés folyamatai legátfogóbb leírásának. Ez a modell a következõ:
 
 

	Forma	Funkció
Társadalom (státusztervezés)	1. Kiválasztás a. problémakijelölés b. normák helyzetének tervezése	3. Elterjesztés a. javítás b. értékelés
Nyelv (korpusztervezés)	2. Kodifikáció a. grafizáció b. grammatikáció c. lexikáció	4. Kidolgozás a. szókincsbõvítés b. stilisztikai fejlesztés

1. ábra: A nyelvtervezés modellje Haugen 1983 alapján
 

Haugen értelmezésében nyelvtervezésre akkor van szükség, ha valamilyen társadalmi csoport úgy érzékeli, hogy társadalmi problémái (részben vagy egészben) a nyelvvel kapcsolatosak. Ez a helyzet akkor jön létre, ha a társadalomban egymás mellett létezõ nyelvi normák összeütközésbe kerülnek egymással. A normák konfliktusa nagyon sokféle formát ölthet, és nagyon sokféle területen bukkanhat föl. Az iskola és az otthon nyelvi normája ütközik például össze, ha egyes csoportok nem saját nyelvükön, hanem más nyelv vagy nyelvváltozat közvetítésével kénytelenek elsajátítani a tananyagot: erre példaképpen említhetjük azokat a határontúli magyar fiatalokat, akik nem kaphatnak orvosi, mérnöki vagy fizikatanári képzést magyar nyelven, csak az államnyelven; azokat a magyarországi cigány gyerekeket, akik nem magyar anyanyelvûek, de magyar iskolába kell járniuk; de mindazokat a magyar anyanyelvû gyerekeket is, akik otthon nem az iskola által megkövetelt sztenderd nyelvváltozatot beszélik szüleikkel. Normák ütköznek össze, ha egy tudományos közösségben több szó is jelöli ugyanazt a fogalmat, s a közösség tagjai egyértelmûbbé szeretnék tenni szaknyelvüket azzal, hogy csökkentik az ugyanazt a fogalmat jelölõ szavak számát -- ilyenkor el kell dönteniük, hogy a lehetséges változatok közül melyiket részesítsék elõnyben. Normák ütköznek akkor is, ha a jogi szövegek szerzõi jogi értelemben véve pontosságra törekednek, hogy biztosítsák a szöveg egyértelmûségét, a szövegek címzettei viszont szívesebben olvasnák a számukra is fontos tartalmú szövegeket úgy, hogy jogi képzettség nélkül is megértsék õket.

Az elsõ feladat tehát a nyelvtervezésben a probléma meghatározása: milyen normák ütközése okozza a bajt. Az összeütközésbe került normák közül aztán választani kell: melyik nyelv vagy nyelvváltozat legyen az oktatás nyelve; melyik hagyomány legyen a szaknyelv egységesítésének vagy a hivatalos nyelvnek az alapja stb. A norma kiválasztása természetesen a többi norma helyzetében is változást, többnyire -- bár nem szükségszerûen -- leértékelõdést okoz.

A kiválasztott norma helyzetét a kodifikáció lépései erõsítik meg. Ez tartalmazhatja a grafizációt, azaz az írásbeliség szabályozását: egy írásrendszer kiválasztását, ha addig az adott normához kapcsolódó nyelv nem rendelkezett írásbeliséggel (pl. a Szovjetunió több népcsoportja az 1920-as, 1930-as évek elõtt); az írásrendszer megváltoztatását (erre példa a sztálinista írásreform, melynek következtében a Szovjetunió több, latin ábécét használó népének a cirill ábécére kellett áttérnie, hogy ezzel is segítsék az orosz nyelv terjesztését vagy Mustafa Kemal [Atatürk] írásreformja, melynek során Törökországban az arab írás perzsa változatáról a latin ábécé használatára tértek át); vagy a helyesírás módosítását (erre számos példát ismerünk a magyar helyesírás történetébõl is: a legutóbbi nagy reform során az ún. „akadémiai helyesírás"-t egy egyszerûsített helyesírással váltották föl a 20. század elején). A kodifikáció során rögzítik a kiválasztott norma nyelvtanát (grammatikáció) és szókincsét (lexikáció). Kodifikáló eszköz például amit „akadémiai nyelvtan"-ként, illetve „értelmezõ szótár"-ként ismerünk, vagyis ezek a magyar sztenderd nyelvváltozat (ez természetesen nem azonos a magyar nyelvvel) nyelvtanát és szókincsét írják le. A szabályok explicit leírása következtében -- sokszor a szerzõk szándéka szerint is -- az ilyen nyelvtanok és szótárak általában elõíró szerepûvé válnak: akik a sztenderd nyelvet szeretnék használni (szerkesztõségek, nyomdák, tankönyvszerzõk), ezekhez a könyvekhez fordulnak iránymutatásért; sokak számára ezek válnak a „helyes" beszéd és írás törvénykönyveivé.

A norma kijelölése és a kodifikáció önmagában nem elég ahhoz, hogy a kijelölt változat váljon a sztenderd változattá, hiszen -- Haugen szavaival -- csak papíron létezik mindaddig, amíg a kodifikált normát el nem terjesztik, amíg be nem vezetik használatát. A kijelölt norma elterjesztése történhet központi (kormány-) intézkedések, esetleg jogi szabályozás vagy egyéb szabályozó testületek (pl. akadémiák, nyelvi bizottságok) segítségével; a kodifikált norma terjesztését természetesen az írók és a média is támogathatja; de leginkább az iskolai oktatás az elterjesztés csatornája. A norma elterjesztésének folyamata tartalmazza a javítást, azaz a meghatározott normától való eltérések normának megfelelõ módosítását -- ezt végzik például a nyomdai korrektorok, a kiadók olvasószerkesztõi vagy a tanárok. Az értékelés ebben az esetben viszont nem a nyelvhasználók teljesítményének megítélését, hanem a nyelvtervezõ tevékenységek eredményességének mérését jelenti. Az elvégzett nyelvtervezési lépések hatásának mérése, következményeinek számbavétele kiemelkedõen fontos, ha biztosítani akarják a nyelvtervezési folyamat sikerét.

A negyedik nyelvtervezési részfolyamat a kidolgozás. Ez lényegében a kiválasztott norma folyamatos hozzáigazítása -- Haugen megfogalmazása szerint (1983) -- „a modern világban betöltendõ funkciókhoz". Jelentheti a szakszókincs átalakítását, kibõvítését technikai újítások fölbukkanásakor vagy elterjedésekor (pl. manapság a számítógéppel kapcsolatos kifejezések magyarításának kérdése okoz sokaknak fejtörést); esetleg egy-egy nyelvváltozat stílusainak bõvítését (ennek révén az adott nyelvváltozat olyan funkciókban is használhatóvá válik, amelyekben korábban más nyelvváltozatokat használtak).

A nyelvtervezési folyamatok nem föltétlenül ölelik föl mindig mind a négy nyelvtervezési lépést, és bár logikusan a Haugen által megjelölt sorrendben következnek egymás után, nagyon sokszor elõfordul, hogy egymással párhuzamosan, azonos idõben zajlik közülük több is. Haugen összességüket sztenderdizáció-nak nevezte, mert úgy vélte, ezek révén „válik egy dialektus sztenderd nyelvvé" (1966a). A magyar nyelv sztenderdizációja -- sok európai nyelvéhez hasonlóan -- a 19--20. században vált teljessé. Természetesen korábban is sok olyan lépés történt, amelyet a nyelvtervezési modellbe lehet illeszteni: a latin írásrendszer kiválasztása és stabilizálása a 11--12. században, helyesírási iskolák kialakulása, késõbb helyesírási reformok; a 16. századtól megjelentek az eleinte a latin nyelv oktatását segítõ magyar grammatikák és szótárak, szójegyzékek. A 18. század utolsó harmadában fölerõsödtek a magyar nyelv státuszának megváltoztatására tett törekvések: a magyar nyelvhasználatot próbálták olyan funkciókra, elsõsorban a tudományra és a közéletre kiterjeszteni, amelyekben korábban nem vagy csak részben volt használatos. Ezt elsõsorban szókincsbõvítéssel próbálták elérni, késõbb Kazinczy a stílusok kidolgozására is nagy figyelmet fordított. Az 1825-ben alapított Magyar Tudós Társaság, majd utóda, az Akadémia reformkori munkálkodása arra is példa, hogy a Haugen-féle nyelvtervezési modell lépései egymással egyidõben is lejátszódhatnak: a közösségben használatban lévõ nyelvek helyzetének átrendezésével (azaz a magyar nyelv támogatásával a német és a latin rovására), egyidõben folyt a kodifikáció (ez leginkább a szókincset érintette), az elterjesztés, elsõsorban a szépirodalomnak és a sajtónak köszönhetõen, valamint a kidolgozás, a szókészlet- és stílusbõvítés. A 19. század utolsó évtizedeire viszonylag jól körülhatárolhatóvá vált a sztenderd nyelvváltozat nyelvtana; 1922-ben egységessé vált a helyesírás. Egységes sztenderd kiejtés viszont még sokáig nem alakult ki; ma talán beszélhetünk ilyenrõl, de ez továbbra sincs kodifikálva.

Mint az ábrán is látszik, a nyelvtervezés lépései Haugen szerint irányulhatnak a formára vagy a funkcióra; illetve inkább a társadalomra vagy inkább a nyelvre. Az utóbbi megkülönböztetés jóval nagyobb szerepet kapott a nyelvtervezés szakirodalmában, mint az elõbbi: Kloss (1969) nyomán szokás a nyelvtervezést két alaptípusra bontani, státusztervezésre, illetve korpusztervezésre. A státusztervezés nagyjából megfeleltethetõ a Haugen modelljében a társadalomra irányuló lépéseknek, a korpusztervezés pedig a nyelvre irányuló lépéseknek. Haugen modellje helyett Klosson kívül természetesen más szerzõk is javasoltak eltérõ modelleket, azonban Klossnál jóval kevesebb sikerrel. Volt, aki a nyelvtervezési lépések közül a mûvelésre helyezte a legnagyobb hangsúlyt (Neustupný 1970); és volt, aki az értékelés fontosságára hívta föl a figyelmet (Rubin 1971). Ezek a módosítási javaslatok azonban nem tettek mást, mint Haugen modelljének egy-egy részletét világították meg: a mûvelés a modell „elterjesztés" és „kidolgozás" részeivel egyezik meg, az értékelés pedig alapvetõ része az „elterjesztés"-nek (Fishman 1973, Haugen 1983).

Az eddig említett s az alább fölsorolandó példák is mutatják, hogy lehetetlen sikerre számító nyelvtervezést végezni annak a társadalmi környezetnek a vizsgálata nélkül, amelyben az érintett nyelv vagy nyelvek élnek. Nem véletlen tehát, hogy a nyelvtervezést Haugen már eredetileg is a társadalmi tervezés analógiájára képzelte el (1987), késõbb Fishman (1973) hívta föl rá a figyelmet, hogy a társadalmi tervezési folyamatokról való tudás, módszerek alkalmazása sikeresebbé teheti a nyelvtervezést is. Párhuzamosan azzal, hogy a hangsúly a korpusztervezésrõl a nyilvánvalóbban társadalmi vonatkozású státusztervezésre került (Daoust 1997), a kapcsolatot az analógiánál jóval szorosabbnak kezdték tekinteni. A korábban jellemzõ nézet helyett, mely szerint a nyelvtervezés akkor teljesítheti leginkább kitûzött feladatait, ha központilag irányítják, a társadalmi tervezés tanulságaiból okulva esetenként próbálnak inkább több embert bevonni az elterjesztés folyamatába (Rubin 1983); egyre inkább elterjedt az a nézet is, hogy egy-egy nyelv vagy nyelvváltozat státuszának a meghatározását számos figyelembe veendõ társadalmi tényezõ befolyásolja (Mackey 1983, Cobarrubias 1983a).

A Haugen-modell egyes részei -- fõként a kodifikáció -- azt sugallhatják, hogy a nyelvtervezést általában nyelvészek végzik. A korpusztervezést illetõen ez sokszor (de korántsem mindig) így is van, s olykor kikérik véleményüket a státusztervezéshez tartozó döntésekkel kapcsolatban is. A nyelvtervezés kivitelezõi jellemzõen mégsem a nyelvészek. Azok (például akiknek neve ebben az írásban is szerepel), akik elemzik a nyelvtervezési folyamatokat és próbálják fölépíteni a legsikeresebb nyelvtervezési stratégiákat, nagyon ritkán vesznek maguk is részt a nyelvtervezési lépések megvalósításában.

A nyelvtervezési lépések legközismertebb végrehajtói talán az akadémiák: ezeket többnyire éppen azzal az indoklással hozták létre, hogy valamilyen irányban mûködésükkel befolyásolják a nyelvhasználatot. Az elsõ akadémia az itáliai Accademia della Crusca volt, ezt 1582-ben a toszkán nyelv „megtisztítása" érdekében alapították. Az ötletet Richelieu javaslatára vették át Franciaországban, kissé módosítva: a francia akadémiát azért alapították 1635-ben, hogy egzakt szabályokat „adjon" a francia nyelvnek, s ezzel alkalmassá tegye a mûvészetek és a tudományok mûvelésére. A többi akadémia szintén a „nyelvtisztítás" vagy a „nyelvfejlesztés" (vagy a kettõ ötvözete) szándékával jött létre: nemcsak a spanyol (1713), a svéd (1786) vagy a magyar akadémia (1825), hanem a 20. században alapított akadémiák is, pl. a szír (1918--19), az egyiptomi (1932), illetve az iraki (1947). A francia példa nyomán a „fejlesztés"-t sokszor erõs szabályozás és szigorú korlátozások révén próbálják megvalósítani -- éppen ez a „türannoszi" hatalom volt az, ami elriasztotta például az angolokat egy akadémia fölállításától (Haugen 1966a), s amitõl alapításakor a magyar akadémia elõdjének, a Magyar Tudós Társaságnak az elnöke is elhatárolta a testület tevékenységét (l. alább). Az akadémiák további közös jellemzõje, hogy nyelvtervezõi tevékenységüknek fontos szerepet tulajdonítottak a (mai értelemben vett) nemzetté alakulásban -- szoros összefüggésben azzal, hogy az akadémiák nyelvre irányuló céljainak hátterében mindig valamilyen politikai szándék állt. A francia akadémia például Richelieu központosítási törekvéseinek eszköze volt (Haugen 1987); az arab akadémiák -- hasonlóan a magyarhoz -- a függetlenség kinyilvánítását és megerõsítését tûzték ki célul nyelvi reformjaikkal; stb.

Elõfordul, az is, hogy magánszemélyek végeznek nagyon nagy hatású nyelvtervezõ lépéseket. Az angol nyelv kodifikációját Nagy-Britanniában Samuel Johnson (1755), Amerikában Noah Webster (1828) szótárához kötik; a ma is egymás mellett létezõ két norvég írott sztenderd nyelv, a bokmål és a nynorsk elõzményeit (a riksmål-t és a landsmål-t) Knud Knudsen (1812--1895), illetve Ivar Aasen (1813--1896) alkotta meg. A magyar sztenderd kodifikációja ugyan nem egyetlen személyhez kötõdik (jórészt a Magyar Tudós Társaság, illetve késõbb az Akadémia tevékenységére épült), de kétségtelen, hogy nagy szerepe volt benne például Kazinczy Ferencnek.

A legtöbbször mégis politikai döntéshozók, kormányok vagy politikai vezetõk azok, akik a nyelvtervezési döntéseket hozzák. Ez kézenfekvõbbnek tûnik, amikor a normák ütközését két vagy több nyelv egymás melletti használata, vagy ennek igénye okozza, azaz amikor többnyelvû államokban arról kell dönteni, hogy melyik legyen vagy melyek legyenek az ország hivatalos nyelvei. A volt gyarmati országok már független kormányainak okozott ez különösen nagy gondot Afrikában és Ázsiában -- a problémának különbözõ megoldásai születtek, attól függõen, hogy az adott államban milyen nyelvpolitikát követtek. Az 1970-es évektõl kezdve azonban a nyugat-európai országoknak és Észak-Amerikának is szembe kellett néznie hasonló kérdésekkel, fõként a letelepedõ vendégmunkások, illetve emigránsok nyelveinek támogatásával kapcsolatban; a Skandináv országok õshonos lapp (számi) kisebbségeinek nyelvi jogi követelései is nyelvtervezési lépéseket igényeltek. A közép- és kelet-európai államokban pedig az 1990-es évek politikai változásai, az ezzel párhuzamosan fölerõsödõ nemzeti érzés nyomán keletkezett igények jelentenek ma is kihívást az adott államok kormányainak.

Az afrikai és ázsiai nyelvtervezési aktusokra alább, a nyelvpolitikával foglalkozó részben látunk majd példát. Nyugat-európai példaként említhetõ Hollandia, ahol elõször a hollandhoz közel álló (õshonos és írásbeli hagyományokkal is rendelkezõ) fríz kapott jogot arra, hogy az ország északi, frízek lakta részén az iskolai oktatás nyelve legyen, késõbb a kétnyelvû oktatást lehetõvé tették a Marokkóból, Surinamból és az Antillákról érkezõ emigránsok gyerekeinek is (Rubin 1983). A 20. század második felének talán legismertebbé vált nyelvtervezési döntéssorozata Kanadában játszódott le, s szintén az egymás mellett élõ nyelvek konfliktusából indult ki: a Kanada Quebec tartományában 1977-ben bevezetett Francia Nyelvi Karta az angol és a francia párhuzamos használatának megszüntetését és a francia elõnyben részesítését célozta. A Kartát 1968-tól számos megelõzõ törvénykezés készítette elõ, melynek során a kétnyelvûség támogatásától végül eljutottak a francia egynyelvûség támogatásáig (Daoust-Blais 1983). 1995-ben a szlovák kormány megbízottai készítették elõ és fogalmazták meg az elhíresült szlovák államnyelvtörvényt, s értelemszerûen a kormány javaslatára vezették be -- mindezt az Egyesült Államok-beli, állami szinten a társult államok jelentõs részében megvalósult, az angol kizárólagosságát biztosító „English only"-törekvések mintájára (Kontra 1997).

Az azonos nyelvhez tartozó normák ütközésének ügyét azonban szintén gyakran döntik el politikai szereplõk. Törökországban Mustafa Kemal volt az, aki a latin írásrendszer bevezetésén kívül szorgalmazta a török nyelv megtiszítását az arab és a perzsa kölcsönszavaktól, s -- a magyar nyelvújítás példáján felbuzdulva -- helyettesítésüket „eredeti" (belsõ képzésû) török szavakkal. Magyar példaként említhetõ, hogy 1993-ban két magyar kormánypárti képviselõ (Bánffy György és Bratinka József) javaslatot nyújtott be az országgyûlésnek arra, hogy alkosson törvényt „a magyar nyelv védelmében"; de politikai szabályozásnak tekinthetõk a Nemzeti Alaptantervben (s aztán a Kerettantervben) megfogalmazott célok is arra vonatkozóan, hogy az oktatás egyes szintjein milyen „nyelvi készségekkel" kell rendelkezniük a tanulóknak.

A nyelvtervezés és a politika tehát bensõséges viszonyban vannak egymással: a tervezést mindig valamilyen politikai ideológiának megfelelõen végzik (Fishman 1973), akkor is, ha egyes nyelvtervezési lépésekbe esetleg nyelvészeket is bevonnak. A döntéseket és az elterjesztést politikai--ideológiai, és nem nyelvi tényezõk motiválják (Garvin 1973, Cobarrubias 1983b). Sõt, a nyelvet sokszor pusztán ürügyként használják a politikai szereplõk ahhoz, hogy politikai céljaiknak megfelelõen érjenek el valamilyen társadalmi átrendezõdést, illetve tartsanak fenn egy állapotot (Jernudd 1971b, Das Gupta 1977).

A státusztervezés esetében talán ismét nyilvánvalóbb az összefüggés. Egy nyelv hivatalossá nyilvánítása vagy egy új nyelvváltozat sztenderddé alakítása mindenképpen átrendezi az egymás mellett élõ normák viszonyát, s így jelentõs változást hoz a közösség életébe: a kiszemelt norma beszélõi elõnybe kerülnek a más normák szerint beszélõkkel szemben (Haugen 1966a, Cobarrubias 1983a). De vannak politikai következményei a korpusztervezésnek is: a kodifikált formák mindig valamilyen normához tartoznak, így kiemelésük ugyanolyan következményekkel jár, mint magának a normának a kiválasztása. Sõt: a korpusztervezési döntések olyan nem várt társadalmi következményekhez is vezethetnek, amelyek jóval fontosabbnak bizonyulnak az érintett nyelvi kérdéseknél (Jernudd 1971a, Jernudd és Das Gupta 1971, Fishman 1973).

A korpusztervezési döntések politikai hátterének fölismerésére általában érzékenyebbek vagyunk, ha nem nyelvváltozatok, hanem nyelvek ütközésérõl van szó. A szlovák kormány egyszerû korpusztervezési kérdésnek állította például be, hogy a magyar névvel is rendelkezõ, magyarok által (is) lakott települések nevét nem lehetett magyarul kiírni; vagy hogy a Szlovákiában élõ magyar nemzetiségû nõk nevének hivatalos formájához ugyanúgy hozzá kellett kapcsolni a szlovákban megszokott -ová végzõdést, mint a szlovák nemzetiségû nõk nevéhez. A magyar kisebbség szempontjából mindez természetesen nem nyelvi, hanem politikai, az asszimilációt gyorsítani szándékozó lépésnek minõsült.

Nem különbözik azonban ettõl például az a „tisztán" korpusztervezési lépésnek látszó döntés, hogy milyen nyelvi formák nyerjenek sztenderd „rangot" a kodifikáció által, s melyek ne. A magyar sztenderd nyelvtanába a hasonlítás ragjaként (olyan szerkezetekben, mint: nagyobb valaminél) a -nál került, és nem a -tól, annak ellenére, hogy ebben a funkcióban az utóbbi toldalék régebbi is, és a magyar nyelvterület nagyon nagy részén ezt használják. Így azoknak a gyerekeknek, akiknek elsõdleges, otthon elsajátított nyelvváltozatában nem a -nál, hanem a -tól használatos, az iskolában erre külön figyelniük kell, ha beszélnek vagy írnak. A hasonlító toldalék persze csak egyetlen példa: minden egyes különbség, ami a sztenderd és a többi, nem kodifikált norma között van, hasonló következményekkel jár, s összeadódva jelentõst hátrányt okoz a nemsztenderd változatok beszélõinek.

Figyelembe véve, hogy a nyelvtervezés kivitelezõi leginkább politikai szereplõk vagy ezekkel szoros kapcsolatban lévõ testületek, s hogy a nyelv életébe való tudatos beavatkozás mindig politikai következményekkel is jár, fölmerül a kérdés, hogy a nyelvtervezési folyamatok elemzése, a nyelvtervezés elméletének kidolgozása nyelvészetnek tekinthetõ-e egyáltalán.

A nyelvtudomány történetében nagy hagyománya van annak, hogy a nyelvészek elutasítják azt a nézetet, hogy a nyelv életébe bárkinek is bele kellene szólnia -- vagy azért, mert ezt fölöslegesnek, vagy azért mert károsnak gondolják. A 19. századi újgrammatikus iskola követõi a nyelvet élõ organizmusnak tekintették, mely saját, belsõ törvényszerûségei szerint „él" és változik, s ezért minden külsõ beavatkozás árt neki. Az újgrammatikus tanokat egyébként elvetõ leíró strukturalizmus amerikai képviselõi abban mindenképpen egyetértettek elõdeikkel, hogy a nyelvész feladatának szintén a nyelv leírását, s nem megregulázását vagy bármiféle alakítgatását tartották -- sõt kifejezetten rosszallották az ilyesféle beavatkozásokat. A generatív nyelvészet szintén nem tartja feladatának, hogy elõíró vagy szabályozó szerepet lásson el. Ez a hagyomány természetesen ma is létezik. Nem olyan régen, 1997-ben, arra sarkallt sok magyarországi nyelvészt, hogy nyilatkozattal tiltakozzanak egy esetleges magyar nyelvtörvény megszületése ellen -- a nyelvtörvény elsõsorban az idegen nevek és a fõként az angolból a magyarba kerülõ kölcsönszavak használatának visszaszorítását célozta volna, és ötletét civil szervezetek, például az Anyanyelvápolók Szövetsége és magánemberek is fölvetették (több ilyen javaslat is olvasható az Édes Anyanyelvünk c. folyóirat 1997-ben megjelent számaiban). A Nyilatkozatban (1997) többek között az áll, hogy az aláírók (megjelenésekor 39-en, késõbb még mások is csatlakoztak hozzájuk) szerint a nyelv életébe nem szükséges beavatkozni, s az erõszakos szabályozás több társadalmi kárral, mint nyelvi haszonnal járna.

Nem véletlen tehát, hogy -- Jernudd (1983) áttekintése szerint -- a nyelvtervezéssel foglalkozó írásokat nehezen fogadták be a vezetõ nyelvészeti folyóiratok. S nem véletlen az sem, hogy a nyelvtervezést leginkább a szociolingvisztika címke alá sorolják, hiszen ez bevallottan társas összefüggéseivel együtt vizsgálja a nyelvet. Sok nyelvtervezés tárgyú írás jelenik meg olyan nyelvészeti folyóiratokban, amelyeket a szociolingvisztika fórumának is szokás tartani (ezek közül a legismertebb talán a Language in Society és az International Journal of the Sociology of Language címû), és sok szociolingvista foglalkozik nyelvtervezési kérdésekkel.

Mégsem egyértelmû a nyelvtervezés és a szociolingvisztika kapcsolata. Mindenekelõtt azért nem, mert a nyelvtervezéssel foglalkozó kutatók írásai szemléleti és módszertani szempontból is nagy tarkaságot mutatnak, így bármilyen „fölöttes kategória" keresése meglehetõs nehézségekbe ütközne. A sokféleséget részben az okozza, hogy a nyelvtervezéssel foglalkozó írások tárgya és szempontjai meglehetõsen mások voltak a diszciplína kialakulásának korai szakaszában, mint késõbb. A korai szakaszban fõként a korpusztervezéssel foglalkozó írások születtek (Fishman 1983), a késõbbiekben viszont a státusztervezés vált a kedveltebb témává (Rubin 1983). Ez nem pusztán hangsúlyeltolódást jelent: a váltás azzal párhuzamosan zajlott, hogy a nyelvtervezéssel foglalkozó írások egyre inkább megpróbálták tágabb társadalmi keretbe illeszteni a nyelvtervezést (Daoust 1997). Az idõbeli és a szemléleti sokféleség tehát bizonyos vonatkozásokban összefügg -- de nem minden vonatkozásban.

A nyelvtervezésben a kezdetektõl fogva különféle irányzatok voltak jelen. Haugen (1987) önálló (skandináv) iskolaként említi a 19. század utolsó, illetve a 20. század elsõ harmadában tevékenykedõ svéd Esaias Tegnért és Adolf Noreent, illetve a dán Otto Jespersent, akik a „legjobb" nyelv, azaz a megteremtendõ norma jellemzõit írták le. Tegnér szerint az a legjobb nyelv, ami legkönnyebben érthetõ és a legkönnyebben produkálható; Noreen szerint az, amelyik racionális, Jespersen szerint pedig amelyik elég stabil a folytonosság biztosításához, de egyben kellõképpen rugalmas is a változáshoz. Egy másik irányzat, a prágai iskola képviselõi (Mathesiust és Havráneket említi Haugen), Jespersenhez hasonlóan képzelték el a kívánatos normát. E két, egymáshoz közel álló irányzattól élesebben elkülönül viszont a harmadik, az amerikai iskola, mert ennek képviselõi sokkal komplexebbnek tételezik föl a viszonyt nyelv és társadalom között. Az iskola indítását Haugen Charles Ferguson és Joshua Fishman nevéhez köti, s megjegyzi, hogy nyelvtervezési munkálkodásuk egyben a szociolingvisztika kialakulásának is része volt. Nem feledkezhetünk azonban meg arról, hogy a három iskola -- bár idõben az említett szerzõk követték egymást -- nem tekinthetõ a nyelvtervezési elképzelések egyfajta „fejlõdési láncának", hanem továbbra is egymás mellett élnek: azaz a nyelvtervezésnek ma is vannak strukturalista és társas szemléletû irányzatai egyaránt. A tervezési folyamatok irányultságával összhangban a nyelvre irányuló korpusztervezést sokszor az elõbbi, a társadalomra irányuló státusztervezést pedig sokszor az utóbbi szemlélettel közelítik meg.

A nyelvtervezés mint tevékenység elemzése a korabeli informatika bûvöletében fogant: Haugen (1966b) a nyelv mérnökének nevezi a kodifikálót, akinek ideális esetben olyan sztenderdet kellene létrehoznia, amelyet „a formákat illetõen minimális, a funkciót illetõen maximális" változatosság jellemez (1966a). A sztenderd legkívánatosabb jellemzõjének az észt Tauli (1968, 1974) a „gazdaságosságot", a „világosságot" és a „szépséget", az indiai Ray (1963) a „hatékonyságot", az „ésszerûséget" és a „közös mivoltot" tartotta. Ezek a jellemzõk kétségkívül a „jó gép" tulajdonságait juttatják eszünkbe, és -- ezzel összhangban -- arról tanúskodnak, hogy szorgalmazóik a nyelvet homogénnek képzelik. Olyannak, amely annál „jobb", minél inkább érvényesül benne, hogy egy elemnek egy és csakis egy jelentés vagy funkció felel meg.

Ez a szemlélet viszont élesen szembenáll azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket a szociolingvisták szereztek a nyelvrõl kutatásaik során. Az utóbbi mintegy fél évszázadban nagyon sok empirikus adatot gyûjtöttek a nyelvhasználatról, s ezek azt igazolják, hogy nincs olyan természetes, élõ nyelv, amely olyan egyszerû kódrendszer lenne, mint amilyennek egy „gazdaságosnak" gondolt jelrendszert képzeltek: minden nyelvben, minden nyelvváltozatban vannak olyan elemek, amelyek ugyanazt a nyelvtani funkciót töltik be, de más-más társas jelentés kapcsolódik hozzájuk. Ez lehetõséget teremt arra, hogy a beszélõ beszéd közben folyamatosan jelezze (akarattal vagy öntudatlanul), hogy milyen csoporthoz tartozik (melyik csoportra jellemzõ normát alkalmazza); és hogy az adott helyzetben milyen társas szerepet vállal el, hogy mennyire tartja közvetlennek vagy kötöttnek a beszélgetést, attól föggõen, hogy milyennek ítéli meg a beszédhelyzetet, beleértve ebbe beszédpartneréhez való viszonyát is. A nyelvnek ez a változatossága az, ami lehetõvé s egyben kiküszöbölhetetlenné teszi, hogy a nyelv változzon. Ezzel a szemlélettel sokkal inkább összeegyeztethetõ Fishman (1973) és Rubin (1983) figyelmeztetése arról, hogy a társadalmi folyamatok nem tervezhetõk mechanikus gépi mintára.

A nyelvészek többsége (legyen társas vagy nem társas szemléletû) egyetért abban, hogy nincsenek fejlett és fejletlen, tökéletes és tökéletlen nyelvek -- minden nyelv és nyelvváltozat tökéletesen tölti be azt a szerepet, amire beszélõi alkalmazzák. A sztenderd változatok tekintélye nem belsõ sajátosságaikból származik, nem is a sztenderdizációnak, hanem a sztenderdizáció megtörténtének a következménye. Más szavakkal: a sztenderd nem attól jobb, hogy kodifikálták, hanem hogy az emberek tudják róla, hogy ennek a szabályai szerepelnek a nyelvtanokban és a szótárakban.

A nyelvtervezés irodalmában azonban sokszor ennek a nézetnek az ellenkezõjével találkozunk: a nyelvtervezéssel foglalkozó szerzõk gyakran nem a funkció, hanem az elvont „nyelv" oldaláról közelítik meg a nyelvek, nyelvváltozatok értékelését. Tauli és Ray föntebb említett elvei arra mutatnak, hogy õk a sztenderdizációt a nyelv „tökéletesítésének" képzelik. Haugen azt elutasítja, hogy a nyelv homogén természetû lenne (1966b), s azt is, hogy egyes nyelvek vagy nyelvváltozatok eredendõen jobbak lennének, mint mások, de azt nem vitatja, hogy vannak „fejletlen" és „fejlett" nyelvek. „Fejlett" nyelveknek azokat nevezi, amelyek beszélõik valamennyi kommunikációs funkcióját ki tudják elégíteni (1983). Hasonlóképpen gondolkodik a sztenderd nyelvváltozatról: úgy véli, hogy ez bármilyen helyzetben alkalmas közlõeszköz, szemben a nemsztenderd változatokkal (1966a, 1966b). Ezek a gondolatok annak a nagyon hosszú hagyományra visszanyúló szemléletnek a lecsapódásai, amely szerint az emberek összes kommunikációs funkcióját egyetlen nyelvnek kell betöltenie (ugyanez a szemlélet rejtõzik meg a „nyelvek keveredése rossz"-ítélkezések mögött is). A szemlélet a „tiszta kategóriák" karteziánus eszméjével áll rokonságban, s mivel a tapasztalatok alapján egy nyelvrõl (néprõl, kultúráról stb.) sem mondhatjuk, hogy „steril", „pontosan körülírható", „tiszta, keveredésektõl mentes" volna, semmi okunk rá, hogy ezt az ideát kövessük. Ha egy beszélõközösségben két, három vagy akár több nyelv használatos a mindennapi érintkezésekben, az semmivel sem „fejletlenebb" állapot, mint ha csak egy -- annál is inkább, mert nincsenek nyelvi kritériumok arra, hogy elválasszuk egymástól a nyelveket és a nyelvváltozatokat. Az adatok azt mutatják, hogy a sztenderd nyelv nem minden helyzetben alkalmas eszköze az érintkezésnek, használata ugyanúgy csak meghatározott helyzetekre korlátozódik, mint bármely más nyelvváltozaté.

Az említett szemléleti elkötelezettséggel összefüggésben a nyelvtervezés szakirodalmában sokszor összemosódik a társas és a társadalmi jelentése; mivel a nyelvtervezéssel kapcsolatos problémák legtöbbször egy-egy állam gondjai -- a társadalmi javára. Így aztán a társas kapcsolathálózatok nyelvi szocializációban és a késõbbi nyelvi viselkedésben betöltött szerepét sokszor figyelmen kívül hagyják, s így a „javítási" folyamatokat azonosnak ítélik, akár a család, akár a tanár vagy az állami ideológia más közvetítõje korrigálja a nyelvhasználatot (Haugen 1966a, 1983; Neustupný 1970, 1978, Jernudd 1983). Az összemosás is, a belõle származó gondolat is összeegyeztethetetlen a szociolingvisztika szemléletével.

Mindez nem azt jelenti, hogy a társasnyelvészetben alapvetõnek számító szemlélet egyáltalán nem jellemzõ a nyelvtervezés elméletére (l. pl. Fishman vagy Cobarrubias munkáit), hanem azt, hogy a nyelvtervezés mint diszciplína semmiképpen nem tekinthetõ a társasnyelvészet részének. És azt sem jelenti mindez, hogy a szociolingvisták szerint a nyelvésznek ne lenne feladata, hogy segítsen azoknak a társadalmi gondoknak a megszüntetésében vagy legalábbis enyhítésében, amelyek a nyelvhasználattal állnak kapcsolatban vagy egyenesen abból származnak (l. pl. Labov 1972). A különbség az, hogy a szociolingvisták -- szemléletükbõl adódóan -- a beszélõk, a nyelvtervezés legtöbb elmélete viszont az állam érdekeit tekinti elsõdlegesnek. Kevés olyan nyelvtervezéssel kapcsolatos munka van, amely hosszasan eltöprengene azon, hogy milyen felelõsségük van a nyelvtervezést végzõknek, s hogy a tervezõknek etikai megfontolásokra is figyelemmel kellene lenniük (Cobarrubias 1983a).

Végül fontos megemlíteni egy olyan nézetet, amely több nyelvtervezéssel foglalkozó írásban is megjelenik, s a társasnyelvészet tapasztalataival is megegyezik -- s ezzel egyben vissza is kanyarodunk a nyelvtervezés lényegéhez, ahhoz, hogy ez a nyelv életébe való tudatos bevatkozás, a nyelvi változások befolyásolására irányuló törekvés. A nyelvtervezéssel foglalkozók közül is sokan úgy látják, hogy a nyelv megváltoztatására tett tudatos, tervezett törekvések sikere azon múlik, milyen volt az elõzetes helyzetfölmérés, milyen minõségû és mennyiségû adatot használtak a beavatkozás megtervezésekor (Rubin 1983); s hogy mennyit tudunk azokról az erõkrõl, amelyek egyébként a nyelvi változásokat irányítják (Haugen 1983, Daoust 1997). Cooper elemzése (1989) szerint a nyelvtervezési lépések a nyelvi viselkedést nemigen változtatják meg, hatásuk inkább a nyelvi attitûdökre van. Haugen (1987) pedig arra hívja föl a figyelmet, hogy javasoljanak bármit is a nyelvtervezõk, az, hogy egy formát akar-e és fog-e használni a beszélõ vagy sem, mindig rajta, a beszélõn múlik.
 

Nyelvpolitika

A nyelvpolitika fogalma annyira közel áll a nyelvtervezés-hez, hogy olykor szinonimaként is használják a két szót. A nyelvtervezési döntéseket mindig valamilyen nyelvi ideológia alapján hozzák -- ez az ideológia azt tükrözi, hogy egy beszélõközösség hogyan viszonyul a nyelvi vonatkozásokat illetõen egy másik közösséghez, és többnyire ítéleteket is tartalmaz arra nézve, hogy mi számít jónak vagy rossznak (Cobarrubias 1983a). Ez az ideológia határozza meg azt is, hogy az adott közösség milyen cselekvéseket (milyen státusz- vagy korpusztervezési lépéseket) fog tenni -- azaz milyen nyelvpolitikát folytat.

Cobarrubias (1983a) a legalapvetõbb viszonyulási formáknak -- más szóval a nyelvi ideológiák alaptípusainak -- az asszimilációt, a pluralizmust, a vernakularizációt, illetve az internacionalizációt tartja. Ezek közül az elsõ kettõ az államban egymás mellett létezõ nyelvek vagy nyelvváltozatok viszonyára vonatkozik: annak az eldöntésére, hogy hány nyelvet vagy nyelvváltozatot ismerjenek el hivatalosan. A második kettõ pedig azt határozza meg, hogy milyen körbõl kerüljön ki az a norma, amit majd kiválasztanak és kodifikálnak -- azaz hogy mi legyen a norma forrása, inkább a helyi nyelv(változat) vagy inkább valamelyik világnyelv (vagy máshol már sztenderdként használt változat).

Az asszimilációs politika azt követeli, hogy a nem domináns nyelvek beszélõi is képesek legyenek teljes értékûen használni a domináns nyelvet. Ez a domináns nyelv támogatását jelenti a többi nyelvvel szemben. (Fontos tudnunk, hogy a domináns ebben az összefüggésben nem a beszélõk számára, hanem a nyelv státuszára vonatkozik.) Erre a típusra sajnos túl sok példát ismerünk: ez az ideológia hozta létre az 1995-ös szlovák államnyelvtörvényt, mely nem adott lehetõséget a munkahelyi anyanyelvhasználatra akkor sem, ha két magyar beszélgetett volna egymással; ez az ideológia érvényesül a magyar oktatási rendszerben, amikor a cigány anyanyelvû gyerekeknek nem biztosít anyanyelven folyó képzést, vagy akár amikor a nyelvjárást beszélõ gyerektõl megköveteli a sztenderd nyelv használatát, kötelezõvé téve annak elsajátítását.

A pluralista politika azonos mértékben biztosítja több nyelvi csoportnak a nyelvük megtartásához és használatához való jogot. Pluralista nyelvpolitika érvényesül például Belgiumban: az ország északi részén a flamand, déli részén a francia, keleti részén a német a hivatalos nyelv, Brüsszel pedig kétnyelvû (flamand és francia). Az azonos nyelven belüli teljes körû pluralizmus példája Norvégia: itt nemcsak két azonos jogú írott sztenderd létezik (a már említett bokmål és nynorsk), hanem ezeknek több változata is, de egyiket sem kötelezõ használni: nagyon sok tudós, újságíró, közszereplõ ír saját nyelvjárásában, beszélni pedig általában mindenki abban beszél (Jahr 2001). Ennél kevésbé liberális, de szintén pluralistának nevezhetõ a bidialektizmus-nak nevezett, pl. Svájcra jellemzõ oktatáspolitika. Ez a tanulók íráskészségének fejlesztésekor a sztenderdre épít ugyan, de azt nem követeli tõlük, hogy szóban is a sztenderdet használják (vagyis tiszteletben tartja saját nyelvváltozatukat).

A vernakularizáció ideológiája a helyi nyelveket támogatja a régióban használt nemzetközi nyelvekkel, vagy az anyanyelvet az állam domináns nyelvével szemben. Ez jelentheti egy klasszikus (korábban csak meghatározott, például vallási célokra használt) nyelv használatának kiterjesztését minél több funkció betöltésére: ez történt Szíriában, Egyiptomban és Marokkóban, amikor a klasszikus arabot tették hivatalos nyelvvé. Jelentheti egy helyi, õshonos nyelv sztenderdizálását, erre példa a kecsua hivatalossá tétele és sztenderdizációja Peruban, a maorié Új-Zélandon vagy a számié (lappé) a skandináv országokban. Egyik legsajátosabb formája egy holt nyelv „fölélesztése", ez történt például a héberrel. A vernakularizáció mindig az érintett nyelv fönnmaradását segíti, így szoros kapcsolatban van azokkal a jelenségekkel, amelyek a nyelvmegtartásra jellemzõek: a nyelvcsere visszafordításával és a nyelv megerõsödésével (vö. Fishman 1996). Ez utóbbi azt jelenti, hogy a nyelvet olyan funkciókban is újra használni kezdik, amely funkciókban már nem volt használatos (például a fríz az iskolai oktatásban), illetve azt, hogy nemcsak az adott nyelv beszélõi, hanem más anyanyelvûek is megtanulják és használják (erre példa, hogy az izraeli arabok is megtanulják az ivritet, a kanadai angol anyanyelvûek a franciát, a dél-afrikai feketék az afrikaanst, a Katalóniában élõ spanyolok a katalánt stb.).

Az internacionalizáció valamilyen világnyelv bevezetését, hivatalos nyelvvé vagy az oktatás nyelvévé tételét jelenti. A fölszabadult gyarmatok kormányai például gyakran szembesültek azzal, hogy államukban nagyon sok törzsi nyelvet is beszélnek, s nagyon nehéz lett volna egyet kiválasztani és az ország hivatalos nyelvévé tenni -- ugyanakkor a volt gyarmattartók nyelvét természetesen korábban is használták a hivatalos életben is és az oktatásban is. Ebben a helyzetben gyakran választották azt a megoldást, hogy az adott nyelvet megtartották sztenderd funkcióiban, vagy kizárólagosan (mint Gabonban a franciát), vagy bevezetve mellé a sztenderdizált helyi nyelvet is (például Haitin a francia mellett hivatalos a helyi kreol is). Vannak államok, amelyek nem is egy, hanem két világnyelvet ismernek el hivatalos nyelvüknek, vagy úgy, hogy mellettük nincs helyi hivatalos változat (pl. Kamerunban, ahol a francia és az angol a hivatalos nyelv), vagy úgy, hogy mellettük az egyik helyi nyelvváltozat is hivatalos nyelv (pl. a Fülöp-szigeteken a spanyol és az angol mellett a filippino). Az internacionalizáció sokszor áthidalja azt a problémát, hogy két egymással versengõ helyi változat közül kelljen választani, s egyben a modernizáció eszköze is. Az utóbbi megfontolásból sokszor „félhivatalos" nyelvként használják valamelyik világnyelvet, például Indiában az angolt. Ugyanakkor az internacionalizáció kisebbségi helyzetbe sodorhatja, gyengítheti, végül kiszoríthatja a helyi nyelveket, és ez a politika sokszor ütközik a nemzeti érzéssel is.

Cobarrubias alaptípusaihoz Daoust (1997) egy ötödiket is hozzátesz, a purizmust. A purizmus az asszimilációs ideológia közeli rokona. A purista ideológiát azok az érzelmek és viszonyulások jellemzik, amelyek ebben az esetben egy idealizált nyelvhez kapcsolódnak; ezt az eszményített nyelvet általában az írott nyelvvel azonosítják, és élesen megkülönböztetik a mindennapi beszédtõl. Az eszményített nyelvhez erkölcsi és esztétikai értékeket kapcsolnak, birtoklása társadalmi elismeréssel jár, s éppen ezért az oktatásban és más társadalmi intézményekben is ezt támogatják. A purizmus Európában a nemzettéválással egyidõben, azzal összefonódva alakult ki, s ebbõl az ideológiából következik, hogy az idealizálttól eltérõ nyelvváltozatokat deviánsnak tekintik, és elmarasztalják.

A nyelvi ideológiák alaptípusai sokszor egymással keveredve alakítják egy-egy állam nyelvpolitikáját. Az asszimiláció és a pluralizmus „tiszta" megvalósulásai között természetesen számos átmenet lehet. A pluralizmusnak is, az asszimilációs politikának is vannak fokozatai, és megjelenhetnek akár párhuzamosan is: egy-egy ország követhet pluralista ideológiát az egyik, asszimilációst a másik kisebbségi csoportjával szemben. (A finnországi svéd kisebbség például a közelmúltig sokkal több támogatást élvezett, mint a finnországi lappok.) Ehhez hasonlóan a vernakularizáció és az internacionalizáció együtt is megjelenhet (pl. a Fülöp-szigeteken). A purizmus nemigen fordul elõ a pluralizmussal együtt -- természetükbõl adódóan nehezen egyeztethetõk össze --, sokszor kísérõje viszont az asszimilációs politikának. (Erre példa lehet a szlovák államnyelvtörvény, amely nemcsak a kisebbségi nyelvek beszélõit hozta hátrányos helyzetbe, hanem a szlovák anyanyelvûeket is büntette, ha nem a „helyes" -- idealizált -- nyelvet beszélték.)

A nyelvtervezés elméletei közül azokban, amelyek a sztenderdet „fejlettebbnek", „tökéletesebbnek" (racionálisnak, gazdaságosnak, szépnek stb.) képzelik, a purizmus befolyását láthatjuk; azok pedig, amelyek szerint a sztenderdet mindenkinek meg kell tanulnia, az asszimilációs ideológia hatását mutatják. A mellett a kívánalom mellett, hogy a domináns nyelvet vagy nyelvváltozatot (a sztenderdet) mindenkinek meg kell tanulnia, gyakran hangzik el érvként, hogy ezzel megelõzhetõ a nem-domináns nyelvet beszélõk elszigetelõdése, gettóba záródása. Az 1960-as, 1970-es években néhány nyelvtervezõ munkában (pl. Haugen 1966a, Fishman 1973) a szerzõk úgy látták, hogy a sztenderd nyelv terjesztése az oktatáson keresztül azért fontos, mert ez teszi demokratikussá a nyelvhasználatot: ez biztosítja a társadalmi mobilitás lehetõségét azoknak is, akik elsõdleges szocializációjuk során valamilyen nemsztenderd változatot sajátítottak el. A sztenderd nyelvváltozat elsajátítása azonban nem pusztán akarat és törekvés kérdése, hiszen a sztenderd nyelv használta a nemsztenderdétõl eltérõ társas és társadalmi szerepekhez kötõdik, más identitások vállalásával jár együtt, s ez sokszor súlyos konfliktushoz vezethet. Másrészt annak a jognak a biztosítása, hogy mindenkinek lehetõsége legyen a domináns nyelvet vagy nyelvváltozatot megtanulni, nem változtat azon, hogy akik eleve ezt hozzák magukkal, azok elõnyben vannak azokkal szemben, akiknek külön meg kell tanulniuk. A gettósodás nem abból származtatható, hogy valaki nem képes megtanulni a domináns nyelvet vagy nyelvváltozatot, nincs alkalma rá vagy nem akarja, mert konfliktusba kerülne miatta saját közösségével, hanem abból, hogy a domináns csoporthoz tartozók csak akkor tekintik õt teljes jogú embernek, ha megtanulja a domináns változatot.
 

Nyelvmûvelés

A nyelvmûvelés szó szerinti fordításainak jelentése, a nyelvmûvelés címen végzett tevékenység kultúránként nagyon különbözõ lehet. Svédországban például a nyelv terminológiai modernizációját és nyelvi ismeretterjesztést jelent; az angolban olyan laikusok (nem nyelvészek) által végzett preskriptív (azaz elõíró normákat állító) tevékenység, amely esztétikai, nyelvtörténeti, logikai vagy morális alapon hozott értékítéletekbõl kiindulva próbálja terjeszteni a „helyes" nyelvhasználat szabályait. (A nyelvmûvelõ tevékenység négy országot érintõ összehasonlító leírása: Sándor szerk. 2001b.) A 19. századi magyar nyelvhasználatban a szókincsbõvítés, nyelvújító munkálkodás megnevezése volt. Az 1980-as években kiadott Nyelvmûvelõ kézikönyv szerint 1. a nyelvmûvelés az alkalmazott nyelvtudománynak az az ága, „amely a nyelvhelyesség elvei alapján, a nyelvi mûveltség terjesztésével igyekszik segíteni a nyelv egészséges fejlõdését"; 2. „célja és tartalma nem örök és változatlan, hanem idõ és hely függvénye; legidõszerûbb feladatait mindig az adott társadalom szükségletei határozzák meg". Ez a kézikönyv szerint a 19. század elsõ felében a szókincsbõvítés volt, második felében a „nyelvújítás túlzásainak nyesegetése", a „mesterkéltté váló nyelvhasználat" visszavezetése a „természetességhez, ill. a népnyelvhez"; a századforduló után „az idegenszerûségek elleni küzdelem", az 1970-es, 1980-as években pedig „arra irányul, hogy a nyelv minél alkalmasabb legyen a világos, árnyalt nyelvi közlésre, a kommunikációra, a beszélõ (író) ember pedig minél jobban ismerje a nyelv törvényszerûségeit, használati szabályait."

A két meghatározás nincs összhangban egymással: azt a két nagy hagyományt tükrözik, amelyek végigvonulnak a magyar nyelvmûvelés történetén. Az egyik kategorikus szabályokban gondolkodik, az egységesség híve, a logikai, történeti szempontokat részesíti elõnyben, a nyelvi racionalitást és esztétikumot abszolút érvényûnek gondolja. A szemléletmód fókuszában a nyelv „jobbítása" áll. A másik szintén „jobbnak" véli a sztenderd változatot más nyelvváltozatoknál, de nagyobb teret enged mellette más változatoknak, elfogadja, hogy a nyelvhasználatban a szokás sokszor fölülírja a logika és a történetiség szempontjait, a nyelvi racionalitást és esztétikumot pedig -- bizonyos megszorításokkal -- relatívnak gondolja. Középpontjában a beszélõközösség és a megértés áll. Az elsõ, „nyelvközpontúnak" nevezett szemléletet legrészletesebben Bárczi Géza (1974) dolgozta ki, a másodikat Lõrincze Lajos (1980) -- ezt a szemléletet „emberközpontúnak" (vagy mert a példaadó jelleget hangsúlyozza a hibajavítással szemben, „pozitív nyelvmûvelés"-nek) hívják. A „nyelvközpontú" szemlélet az erõs központosítással, az „emberközpontú" az engedékenyebben központosító hatalom törekvéseivel egyeztethetõ jól össze. A nyelvmûvelõ gyakorlatot a két szemlélet keveredése jellemzi: a két nézetrendszert a nyelvmûvelõk megpróbálják összebékíteni, s nem rivalizáló, hanem egymást kiegészítõ elméletekként kezelni -- a Nyelvmûvelõ kézikönyv is így járt el.

A nyelvmûvelést -- Lõrincze nyomán -- olykor a nyelvtervezés szinonimájaként használják (pl. Tolcsvai Nagy 1993). A nyelvtervezés legáltalánosabb meghatározása -- a nyelv életébe való tudatos beavatkozás -- valóban ráillik arra a tevékenységre, amit ma magyarul nyelvmûvelésnek neveznek. A nyelvmûvelés elveit kidolgozó írások (pl. Lõrincze és Bárczi említett könyve) a nyelvmûvelõi munka módjainak, eszközeinek megváltoztatására tesznek javaslatokat. Nem nyelvtervezési lépéseket elemeznek tehát nyelvészeti (esetleg szociológiai) szempontból, hanem maguk is nyelvtervezést végeznek. A tanácsadó vagy hibajavító írások esetében más lehetõség föl sem merül: ezek egyértelmûen az „elterjesztés" megvalósítói: kért (telefonon, szerkesztõségeknek írt levélben stb.) vagy kéretlen (a tanórán, újságcikkekben stb.) tanácsokat adnak, szintén kívánságra vagy anélkül tájékoztatják az embereket arról, hogy mi „helyes", mi nem, mit kerüljenek, vagy mit részesítsenek elõnyben. A mûvelés a nyelvtervezéssel foglalkozó szakirodalom szerint az „elterjesztés" része. A magyar nyelvhasználatban a nyelvmûvelés-t ennél tágabb jelentésben használják, többé-kevésbé a nyelvtervezési lépések valamennyi típusát lefedi -- a nyelvmûvelés saját története részének tekinti például a magyar nyelv sztenderdizációjának eseményeit (l. pl. Fábián 1984).

A nyelvmûvelés tehát nyelvtervezés -- értelemszerûen nem azonos viszont a nyelvtervezés elemzésével. A nyelvtervezéssel foglalkozó szerzõk megtörtént nyelvtervezési döntéseket, folyamatokat írnak le és elemeznek, esetleg a nyelvtervezés hatékonyságának növelésére tesznek javaslatokat, de nem õk a nyelvtervezési lépések végrehajtói. Mint láttuk, a nyelvtervezési folyamatok elemzését bizonyos iskolák elfogadják nyelvészeti diszciplínaként, a nyelvtervezést mint tevékenységet (beleértve a nyelvmûvelést is) azonban maguk a nyelvtervezéssel foglalkozó írások sem nyelvészeti, hanem leginkább politikai ideológiák által motivált lépéseknek tekintik.

A nyelvészek elkülönítik tevékenységüket a nyelvmûveléstõl: azok a „bevezetés a nyelvtudományba" jellegû alapozó tankönyvek, melyeket a világon sztenderd tankönyvekként használnak, leszögezik, hogy a nyelvészet deskriptív (azaz leíró) és nem preskriptív (azaz elõíró) természetû (Milroy és Milroy 1991). Ez azt jelenti, hogy a nyelvészet azzal foglalkozik, hogy milyen a nyelv, s nem azzal, hogy milyennek kellene lennie (Aitchison 1978). A nálunk megszokott értelemben vett nyelvmûvelés viszont elõíró szemléletû. A legkorábbi nyelvtanok többsége ugyan szintén elõíró szemléletû volt, azonban már a 18. századtól kezdve megjelent az a nézet (Joseph Priestly angol nyelvtanában), hogy helyes az, ahogyan a nyelvet az emberek szokásaiknak megfelelõen használják, s hogy a nyelvhelyességet nem lehet logikai vagy jogi alapon értelmezni (Crystal 1998). A nyelvtudomány történetében azóta többször is sor került az elõíró szemlélettõl való elhatárolódásra. A 19. században azok a nyelvészek, akik a nyelvet természeti jelenségnek tekintették, nem nézték jó szemmel, ha a nyelv életébe bárki beleavatkozik; a 20. századi elhatárolódások közül az egyik legismertebb az amerikai leíró iskola alapítójának, Leonard Bloomfieldnek a kijelentése volt arról, hogy a nyelvészetnek semmi köze a nyelvhelyesség kérdéseihez (1933); a közelmúltban Steven Pinker (1999) szentelt egy egészen hosszú fejezetet annak, hogy leleplezze a „nyelvi ítészek" véleményeinek nyelvészeti megalapozatlanságát. A nyelvészek elhatárolódása a nyelvmûveléstõl hol egy egyszerû kijelentés, hol egészen sarkos. Bolinger (1980) például „nyelvi samanizmusnak" nevezi azt, hogy néhányan a nyelvhasználat köz-õreinek állítják be magukat, s megjegyzéseket tesznek arról, amit a nyelv helytelen használatának vagy a nyelv romlásának vélnek; tevékenységüket a vajákosok, kuruzslók mûködéséhez hasonlítja.

Mint Crystal (1998) írja, Priestly elve „a nyelvtani elemzés modern nyelvészeti megközelítésének alapelve lett". Ez a nyelvtudomány egy részében oda vezetett, hogy a nyelvhelyesség kérdéseit egyáltalán nem tartják a nyelvészet körébe valónak. Nem mindenki gondolja azonban így. Az emberek nagyon sok nyelvközösségben formálnak véleményt a nyelvhasználatról -- ez természetes is, hiszen a nyelvet mindannyian naponta használjuk, állandóan szem elõtt van. A nyelv identitásaink, csoporthoz tartozásunk fontos jelzõje; a fülünknek szokatlan nyelvhasználat azért figyelemfölkeltõ, mert arra utal, hogy beszélgetõtársunk nem a mi csoportunk tagja; vagy nem úgy értelmez egy beszédhelyzetet, mint mi; vagy megváltozott a helyzete a csoporton belül. A szokatlan nyelvhasználat értékelése lehet kedvezõ, semleges és elítélõ is: ítélhetjük szépnek, érdekesnek; egyszerûen szokatlannak vagy furcsának; de ítélhetjük csúnyának, idegesítõnek is. A megítélésben szerepe lehet a kultúránkkal örökölt elõítéleteknek: az erdélyi magyar nyelvhasználatról sokan „tudják", hogy a „legtisztább", „legszebb" magyar változat, olyanok is, akik soha nem hallottak erdélyieket beszélni (vagy nem tudnak róla, hogy hallottak), vagy akik a valódi erdélyi beszédet kifejezetten kedvezõtlenül ítélik meg. És természetesen szerepet játszhatnak ítéleteink kialakulásában személyes vonzalmaink, ízlésünk -- az értékelés mindkét esetben nélkülöz mindenféle nyelvi alapot. A nyelvre vonatkozó vélekedések mégis fontosak a nyelvész számára, mert a nyelvhasználatot és a nyelvi változásokat ezek is befolyásolják (Preston és Niedzielski 2000).

Az európai típusú társadalmakban a nyelvre vonatkozó vélekedések és ítéletek legtöbbje a sztenderd nyelvváltozattal kapcsolatos. A sztenderd változat a nyelvészek szerint nyelvi „értékét" tekintve ugyanolyan változat, mint a többi -- pontosabban nyelvi rendszerét tekintve kevésbé szabályos, éppen mert a kodifikáció és a felé forduló kitüntetett figyelem miatt a nyelvi változások nehézkesebben mehetnek benne végbe (Labov 1972). A sztenderdet azonban sokfelé azonosítják az adott nyelvvel, a nyelv egyetlen helyes formájának tartják. Ez részben a sztenderd változatok kialakulásával magyarázható: az európai sztenderdek a társadalmi elit nyelvhasználatából alakultak ki; pozíciójukat pedig különösen megerõsítette a 19. században a nemzetállam eszméje -- ekkor vált a nemzet szimbólumává a nyelv. A 19. század végén Európa-szerte bevezették a közoktatást, s az iskolai nyelvhasználatban a legtöbb országban szintén a sztenderd változathoz ragaszkodtak. Ez is is növelte a sztenderd változatok tekintélyét, s az is, hogy az írásbeliség általában szintén a sztenderdhez kötõdik. A sztenderd nyelvváltozat elsajátítását sokan egyszerûnek, de legalábbis kis fáradsággal, odafigyeléssel, önfegyelemmel megoldhatónak vélik -- ez valójában nem így van. A nemsztenderd változatok beszélõi (akik otthon nem a sztenderd változatot sajátították el szüleiktõl) sokszor nem tudják pontosan a sztenderd és saját nyelvváltozatuk közötti különbségeket, s ha tudják is, a beszéd jórészt és jó esetben automatikus tevékenység. De nemcsak a megszokás -- mint pszicholingvisztikai kötöttség -- gátolja a nemsztenderd beszélõket abban, hogy könnyen és kockázatmentesen elsajátítsák a sztenderdet: a nyelv identitást jelöl, a saját nyelv értelemszerûen a saját csoporthoz tartozást, a saját nyelv elhagyása szimbolikusan a saját csoport elhagyását jelenti (Milroy 1980). Ezért sokan annak ellenére saját csoportjuk normái szerint beszélnek, hogy tisztában vannak vele, ez a csoporton kívül megbélyegzésükhöz vezet (Trudgill 1974, Milroy 1992). A sztenderd és a nemsztenderd nyelvváltozatok közötti felemás viszony következtében a nemsztenderd változatokat beszélõ gyerekek az iskolában már induláskor hátrányban vannak; a társadalmi esélyegyenlõség és a nemsztenderd változatok beszélõinek mobilitása korlátozott. Minél normatívabb egy beszélõközösség, annál erõsebb társadalmi diszkrimináció sújtja a nemsztenderd beszélõket (a magyar az erõsen normatív közösségek közé tartozik, Pléh 1995). Éppen ezek miatt a következmények miatt gondolja sok szociolingvista, hogy a nyelvhelyesség kérdéseivel, a sztenderd körüli hiedelmekkel, a sztenderd és a nemsztenderd nyelvváltozatok viszonyával gyakorlati okokból is érdemes foglalkozniuk a nyelvészeknek. James Milroy (1998) megfogalmazása szerint „abban a korban, amikor a faj, a bõrszín, a vallás vagy a nem alapján történõ hátrányos megkülönböztetés nyilvánosan nem fogadható el, a nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája az emberek nyelvhasználata alapján történõ diszkrimináció". A hátrányos megkülönböztetések sokszor akaratlanok, s azért következnek be, mert a nyelvészek nyelvrõl gyûjtött tudása és a nem-nyelvészek nyelvrõl való ismeretei között óriási a szakadék (Milroy és Milroy 1991). (A nyelvi diszkrimináció emberi jogi és oktatási vonatkozásairól l. a Sándor szerk. 2001a kötet tanulmányait.)

Magyarországon sem kisebb ez a szakadék, mint máshol a világon. A magyar nyelvtudományban még nem vált általánossá a nyelvészet és az elõíró szemlélet szétválasztása, noha ez a nemzetközi nyelvtudományban a 19. század óta folyamatosan jelen volt, s mára csaknem teljessé is vált. Így nem csodálkozhatunk azon sem, hogy a magyar kultúrában (a nem-nyelvészek) nemcsak a nyelvészet részének tartják a nyelvmûvelést, hanem sokan azonosítják is a kettõt: azt gondolják, a nyelvész dolga az, hogy nyelvhelyességi tanácsokat adjon. Ebben az azonosításban nagy szerepe volt annak, hogy 1945 után, amikor a „társadalmi feladatok vállalása" az élet minden területén kívánalom volt, a nyelvmûvelõ munkát kezdték a nyelvészek „társadalmi feladatának", a nyelvmûvelést pedig a társadalom szempontjából „hasznos" nyelvészetnek hirdetni. Korábban nem volt ilyen szoros a nyelvmûvelés és a nyelvészet fogalma közötti kapcsolat. Az elsõ hivatásos magyar nyelvmûvelõ -- Szarvas Gábor -- nem nyelvész volt; s noha voltak nyelvészek, akik nyelvészeti munkájuk mellett (s nem fõ tevékenységként) nyelvmûvelõ cikkeket is írtak, korántsem minden nyelvész tekintette ezt feladatának. Manapság a nyelvmûvelésben nyelvészek is részt vesznek ugyan (de nem a nyelvészek többsége); a nyelvmûvelõ munka oroszlánrészét pedig korábban is, ma is a tanárok végzik, a hivatásos nyelvmûvelõk (akiknek elsõdleges, sokszor kizárólagos tevékenysége a nyelvmûvelés) irányításával.

A magyar nyelvmûvelés története és mai sajátosságai azt mutatják, hogy más nyelvtervezõ tevékenységekhez hasonlóan sokkal szorosabban kötõdik a politikai ideológiákhoz, mint a nyelvtudományhoz. A nyelvmûvelés ideológiáját is mindig politikai tényezõk alakítják: elvei mindig az adott kor valamelyik népszerû politikai ideológiáját követik (Sándor 2001a). (A magyar nyelvmûvelés történetében ez a 19. század utolsó harmadától kezdve mindig központosító--ellenõrzõ ideológia volt.) Az egymást váltó uralkodó politikai eszméknek megfelelõen változtak a „nyelvhelyesség" legfontosabb kritériumai, a legfenyegetõbbnek érzett „veszélyek" vagy a leggyakoribbnak gondolt „hibák" -- s így a sürgetõnek vélt feladatok kijelölése is.

A magyar Akadémia nyelv körüli ténykedése ugyanúgy politikai célt szolgált, mint más akadémiáké -- a magyar nemzet függetlenedését --, és klasszikus példája annak is, hogyan fonódott össze a nyelv sztenderdizációja a nemzet-eszme fölépülésével. A cél a 19. század második harmadában a magyar nyelv mint egész elismertetése volt, nem pedig egy egyedül „helyes" változat kidolgozása. A 19. század utolsó harmadában, Szarvas Gábor színrelépésével jelent meg a nyelvmûvelésben a „csak egy lehet helyes" eszméje. Szarvast, a Magyar Nyelvõr (1872--) elsõ szerkesztõjét a magyar nyelvmûvelés története egyik legkiemelkedõbb alakjának tartják, s gondolatainak, eljárásainak hatása valóban ma is érezhetõ. A korszak a gazdasági válság nyomán a liberális eszmékbõl való kiábrándulás kora volt (Kövér 1986), ezzel összhangban a központosított hatalomba és a hierarchia tiszteletébe vetett hit megerõsödött. Szarvas nyelvmûvelõ elvei nemcsak ebben követték a politikai hangulatot. Alapelvei szerint a „nyelvhelyességi" döntéseket a nyelv történetébõl és a „tisztán" megõrzött népnyelvbõl származó adatokhoz mérten kell meghozni -- ebben a századvégre jellemzõ „történetiség és nép" felé fordulást láthatjuk, hasonló kivitelezésben: a „népnyelv" Szarvas értelmezésében nem a létezõ nyelvjárásokat jelentette, hanem a népszínmûvek idealizált álnépiségét (Németh G. 1960). A nyelvi „tisztaság" eszméje, az „idegenszerûségek elleni harc" már ebben a korszakban megjelent a nyelvmûvelésben, de igazán az 1930_as években erõsödött föl és vált uralkodó elvvé, párhuzamosan a fajelmélet terjedésével. Az új, nyelvvédelem-nek nevezett nyelvmûvelõ elvek legfõbb fóruma a Magyarosan (1932--1944) címû folyóirat volt. A második világháború utáni évek elsõ szakaszában a nyelvmûvelés alapelvévé is az egységesítés vált: helyes volt az, amit a „központi norma" elõírt, helytelennek (fölöslegesnek, rosszabb esetben az egységességet akadályozónak) minõsült minden, ami ettõl eltért. A szigorúság az 1970-es években enyhült a nyelvmûvelésben is: az „emberarcú szocializmussal" együtt megjelent az emberközpontú nyelvmûvelés programja. Az 1989-90-es politikai fordulat az addigra stabilan beágyazódott nyelvmûvelést is megrázta. A válságból a nyelvmûvelõk is többféle ideológia mentén keresték a kiutat: meghirdettek „nemzetközpontú" és „polgárközpontú" nyelvmûvelést is -- a zászlóbontó írások megjelenését azonban sem az új ideológiának megfelelõ elvek, sem új módszerek kidolgozása nem követte. A nyelvmûvelés legfontosabb kérdésévé az 1990-es években az vált, hogy hogyan tartsa fenn magát és korábban kivívott sátusát, ennek megfelelõen sokan kerestek új arculatot a nyelvmûvelõ tevékenységnek. Ennek érdekében -- az imént említettek mellett -- több más „irányzatot" is meghirdettek: ilyen például a „kommunikációközpontú", az „antropológiai", a „nyelvstratégiai" irányzat. Ezek az új irányzatok abban hasonlítanak egymásra, hogy nem hoztak létre sem új alapelveket, sem új hibatípusokat: elveiket, céljaikat, módszereiket illetõen valamelyik korábbi szakaszhoz kapcsolódnak, de modernebbnek ítélt nevet kaptak. (Errõl tanúskodik az 1992-ben, illetve 1995-ben rendezett nyelvmûvelõ tanácskozások anyaga; mindkettõ olvasható a Magyar Nyelvõrben, az 1993/4, illetve az 1996/3, 4 számban.)

A nyelvmûvelés szoros politikai kötõdését nemcsak alapelveinek változásai, hanem „mozgalmisága" is mutatja. A nyelvmûvelõ munkát az imént fölsorolt irányzatok mindegyike úgy tartja elvégezhetõnek, ha hivatásos nyelvmûvelõk irányításával, de minél szélesebb tömegek bevonásával zajlik. Akcióikat is mozgalmi keretben valósítják meg legszívesebben: az iskolásoknak nyelvmûvelõ versenyek, anyanyelvi körök és táborok szervezésével (Deme 1998--1999), a nagyközönségnek alkalmanként meghirdetett „szókeresõ" kampányokkal (ezekkel azonban az 1930-as évek sikeres sportnyelv-magyarítása óta nem értek el az akkorihoz hasonló eredményeket). A politikához fûzõdõ viszonyt idõnként nyíltan vállalják: A magyar nyelv hete elnevezésû rendezvénysorozat megnyitó elõadásait például csaknem mindig politikusok tartják, s néha a nyelvmûvelõk igénylik azt is, hogy beleszólásuk legyen a törvényalkotásba -- legutóbb 2000-ben, a reklámtörvény-módosítás elõkészítésekor javasoltak a nyelvhasználatra vonatkozó megszorításokat. Azt viszont, hogy elveik politikai ideológiát követnének, ritkán ismerik el. A kommunista (egységesítõ) nyelvmûvelés elveinek megfogalmazásakor ugyan nyíltan hivatkoztak Sztálinra (Lõrincze 1953, Deme 1953), de ez valószínûleg összefügg azzal, hogy abban az idõszakban ezt nem is igen lehetett volna elkerülni. A legalább ennyire nyilvánvaló kapcsolatokról vagy szégyenlõsen hallgat a nyelvmûvelés, vagy kifejezetten elhárítja, hogy a politikát követve jelent volna meg az új nyelvmûvelõ elv (Lõrincze 1980, Grétsy 1993). A nyelvmûvelõk általában a nyelv vagy a nyelvhasználók igényeire hivatkoznak, mikor a nyelvmûvelés szükségességét indokolják.

A nyelvmûvelést a „nyelvjavítás" és a „nyelvvédelem" szándéka vezérli, a „helyesség" szempontjai irányítják, s az a hit, hogy a nyelvmûvelõ „jobban tudja", mikor, milyen helyzetben mi a helyes, mint maguk a nyelvhasználók. A nyelvmûvelõ írásokat olvasva kitûnik, hogy a nyelvmûvelõ irodalom három legkedveltebb metaforája a „háború", a „betegség" és az „elvaduló kert": a nyelvet „idegenszerûségek" és „hibák" „támadják" -- ezek ellen „harcolni" kell; „gyom, gaz" lepi el, „fattyúhajtások" nõnek benne -- ezeket „irtani, nyesegetni" kell; „betegségek lepik el" -- a nyelvet „gyógyítani" kell. E metaforákban közös, hogy mindig valamilyen negatívum köré szervezõdnek. Újabban más, de szintén negatívumra építõ metaforák is megjelentek: a nyelvmûvelõ a „világítótorony õre" is lehet, aki nem hagyja zátonyra futni a nyelv hajóját; illetve „szeizmográf" mely elõre érzékeli a közelgõ veszedelmet.

A helyesség megítélésében azokat a kritériumokat találjuk meg ma is, amelyek a nyelvmûvelés története folyamán a helyesség megítélésének alapját szolgáltatták: az ésszerûségre, a logikára, a gazdaságosságra, az érthetõségre, a nyelvtanra, a nyelvtörténetre, a nagy írók példájára, a szépségre való hivatkozást. Ezek a szempontok a nyelv szempontjából egyrészt lényegtelenek, másrészt szubjektívak, azaz alkalmatlanok arra, hogy a „nyelvhelyesség" kérdéseinek eldöntésében használhassuk õket (Gombocz 1931 -- listájában szerepel a népnyelvre való hivatkozás is, de ezt az elvet az egységesítõ kommunista nyelvmûvelés végképp eltörölte). Más, biztonságosan használható szempontok viszont nincsenek. A Lõrincze Lajos nyomán ma is emlegetett „helyzettõl függõ helyesség" elve (azaz hogy bizonyos helyzetben, például a helyi nyelvjárásban a nyelvmûvelõ nem helyteleníti azt, amit a szélesebb nyilvánossághoz szóló szövegekben igen) engedékenyebb ugyan, mint az egyszerû tiltás, de semmivel sem könnyebb a kívülállónak biztos fogódzót találnia annak megítéléséhez, hogy melyik helyzetben fogadható el egy forma, s melyikben nem, mint azt megítélni, hogy egy forma minden esetben „jó" vagy minden esetben „rossz". Az ilyen kérdésekre a nyelvmûvelõ csak akkor tudna válaszolni, ha alaposan megismerné a közösség nyelvhasználati szokásait, s ez alapján adna tanácsokat. Erre viszont semmi szükség, hiszen a tanácsokat azoknak az embereknek adná, akiknek a viselkedésébõl a szabályokat elvonatkoztatta -- más szavakkal: akik a szabályokat jóval elõtte ismerték, s (ha nem is tudatosan) ezeknek megfelelõen viselkedtek.

Részben a „nyelvhelyesség" szempontjainak felelnek meg a „helytelen" nyelvhasználatot minõsítõ ítéletek is. Ezek olykor egyértelmûbbek (pl. „illogikus", „fölösleges", „nincs rá példa a magyar nyelv történetében", „Arany nem így írta" stb.), olykor értelmezhetetlenek (nem lehet tudni például, pontosan mitõl „pongyola", „igénytelen" valakinek a beszéde). Ezekhez azonban más minõsítések is társulnak, olyanok, amelyeket kizárólag a nyelvmûvelés hátterében álló ideológia hoz létre; ez az ideológia határozza meg azt is, hogy egy-egy idõszakban mely minõsítések a legnépszerûbbek. Amikor a történelemben és a nép körében föllelhetõ „magyar szellem" alapján ítélkeztek, akkor a „korcs képzésû" és „a magyar nyelv szellemével szemben álló" volt a legfõbb hibatípus. A fajvédõ ideológia korának nyelvvédõi az „idegen", „germanizmus", „magyartalan" minõsítéseket kedvelték leginkább. A kommunista nyelvmûvelés elítélte a „nyelvjárásias beszédet", a „zsargon"-t, az „elõkelõsködõ" nyelvhasználatot -- azaz mindent, ami „nem köznyelvi" volt; a „demokratikusságot" hangsúlyozó emberközpontú nyelvmûvelés ezek közül már csak azt tekintette hibának, ami „nehezíti a megértést".

A javítások részben a „helyesség" szempontjainak megsértésébõl indulnak ki, részben a hibaminõsítésekre adott válaszok. A „gazdaságossági" vagy a „logikai" elv megsértésének tartja a de viszont együttes használatát, aki kijavítja; a javítók szerint a „magyar nyelvtant" nem veszi figyelembe, aki a hol kérdésre válaszoló helyhatározót -ba/-be raggal mondja (-ban/-ben helyett); „nyelvjárásiasan" beszél, aki volt, bolt helyett vót-ot vagy bót-ot mond; „sznob", aki „fölösleges" idegen szavakat használ, és kockáztatja, hogy megértik-e õt; „magyartalan" a személynevek elõtti névelõ (a Pisti); „germanizmus" az egy névelõ „fölösleges" használata (az egy jó könyv); stb.

A „hibák fölfedezése" és javításuk nem a nyelvrõl szerzett ismeretekbõl, hanem a nyelvrõl kialakult mítoszokból indul ki. A hiedelmek közül sok arra a nézetre vezethetõ vissza, hogy a nyelv „igazi" formája az írott nyelv. Ennek a mítosznak különösen nagy hagyománya van az írásbeliséggel rendelkezõ kultúrákban, és végsõ fokon az írott szövegek szentnek tételezésére vezethetõ vissza. Az írásbeliség tisztelete miatt sokan az írott szövegekben keresték a nyelv „romlatlan" formáját, s megfeledkeztek arról, hogy a nyelv természetes formája a beszéd. A magyar nyelvmûvelés kiindulópontja, az eszményinek elképzelt „irodalmi nyelv" (a legmagasabbrendûnek minõsített magyar nyelvváltozat) definíciója szerint írott nyelv -- a meghatározás szerint ennek csak egy kevésbé eszményi formája a „beszélt köznyelv". A rögzített szövegeket etalonnak tételezve sokkal könnyebb romlásnak, mint javulásnak vagy egyszerûen változásnak értelmezni a nyelvben lejátszódó folyamatokat, ezért van, hogy sokan megijednek a nyelvi változásoktól. A iskolákban talán leggyakrabban elhangzó javítások -- a „kerek, egész mondattal válaszolj" és a „háttal nem kezdünk mondatot" típusúak -- szintén az írott nyelvben megkövetelt kidolgozottságot kérik számon a tanulókon; ezen kívül nem veszik figyelembe, hogy a beszélt nyelvnek olyan, alapvetõ fontosságú elemei is vannak (beszélésjelzõknek hívják õket), amelyek az írásban többnyire csak párbeszédekben jelennek meg -- ilyen többek között a mondatkezdõ hát.

Egy másik mítosz az, hogy „a nyelv a gondolatok közlésének eszköze", s ezért úgy kell alakítani, hogy ezt a funkcióját a lehetõ leghatékonyabban töltse be. Ez a hiedelem egy másik nagy hagyományban, a racionalitás mindenekfölöttvalóságába vetett hitben gyökerezik. Ez a szemlélet a nyelvet gépnek gondolja, logikusan, gazdaságosan és pontosan (félreértések nélkül) mûködõvé szeretné alakítani. Aki így szemléli a nyelvet, az hibának véli, ha a beszélõ nem úgy tesz különbséget a látja és a lássa között, hogy az mindig, minden helyzetben egyértelmû legyen (mert aki „suksüköl", az is megkülönbözteti a kijelentõ és a felszólító módú alakokat, ez kiderül a szórendbõl); az „fölösleges"-nek tartja azokat a változatokat, amelyek ugyanabban a grammatikai funkcióban szerepelnek; ellenzi a nyelvjárások saját területen kívüli használatát, mert az „nehezíti a megértést"; stb. S aki így szemléli a nyelvet, az bízik abban, hogy a nyelv „tökéletesebbé" tehetõ, szükség esetén „megjavítható".

Mindkét mítosz platonisztikus szemléletre vezethetõ vissza: hogy a nyelvnek egyáltalán van eszményi formája. Ezt az eszményi formát a nyelv esetében mindig zártnak és világosan körülhatárolhatónak képzelik el; ezért gondolják, hogy a nyelvi változások értelmezhetõk „fejlõdésnek" vagy „romlásnak" (az eszményihez való közeledésnek vagy attól való távolodásnak). Ehhez gyakran még az a 19. századból örökölt gondolat is hozzákapcsolódik, hogy a nyelv „szelleme" a nyelvet beszélõ „nép lelkét" fejezi ki. Ezért tartják veszélyesnek, ha -- az egyébként elkerülhetetlen -- nyelvi érintkezések során „idegen elemek" bontják meg a magyar nyelv „magyarosságát" (meghatározatlanul hagyva, hogy mitõl magyaros valami vagy mitõl magyartalan, s figyelmen kívül hagyva azt is, hogy a magyarosnak minõsített elemek származhatnak régebbi kölcsönzésekbõl).

A mítoszok hátterében álló hagyományok általában nem tudatosan vállalt nézetekként jelennek meg a nyelvmûvelõ irodalomban: inkább abban nyilvánulnak meg, hogy a nyelvmûvelõk milyen ítéleteket és tevékenységeket tartanak értelmesnek. Ennek a tudat alatti öröklõdésnek több következménye is van. Az egyik az, hogy ezek a hagyományok nem külön-külön, hanem szinte mindig összegabalyodva jelennek meg. Összekeveredésüket segíti, hogy nyelvszemléletüket tekintve egy elem kivételével rokonok, így könnyen egymáshoz illeszthetõk. A kivétel az az imént említett gondolat, hogy a nyelv a nyelvet beszélõ nép lelkét tükrözi -- ez a romantikus nyelvfilozófia nézete, s ennek képviselõi kifejezetten szembeszálltak azzal a gondolattal, hogy létezne vagy létrehozható lenne az eszményi nyelv. A gondolati elem tehát tovább él a nyelvmûvelés gyakorlatában, a szemlélet azonban nem. Ez azzal van összefüggésben, hogy a magyar nyelvmûvelés kumulatív jellegû, mindent feladatának tart, amit a korábbi nyelvmûvelõk annak tartottak (esetleg másképp osztva el a hangsúlyokat). Egy másik következmény, hogy a nyelvmûvelésben ezek a nézetek végiggondolatlanul jelennek meg -- ebbõl következõen a nyelvmûvelõ elvek felemások. Például ha valaki következetesen végiggondolná azt az elvet, hogy „a nyelv akkor jó, ha olyan, mint egy gép", akkor nemcsak az ellen kellene tiltakoznia, hogy valaki én látnák-ot mond, hanem az ellen is, hogy minden magyar anyanyelvû én néznék-et mond, hiszen a néznék ugyanúgy lehet egyes szám elsõ személyû, más helyzetben többes szám harmadik személyû alak, mint a látnák. Szintén abból következõen, hogy ezek a hagyományok tudat alatt, a kultúrába ágyazva terjednek, természetesnek és kizárólagosnak is tûnnek -- azaz nem egy nézetnek, hanem az egyetlen lehetséges nézetnek.

Ezekbõl a mítoszokból nõ ki az a félelem, hogy a nyelv „elromolhat", s innen egyetlen lépéssel el lehet jutni oda, hogy el is romlik, ha valakik nem tartják folyamatosan karban. Annyira hozzászoktunk a nyelvmûvelés jelenlétéhez, hogy sokan sosem gondolnak arra, hogy a nyelvmûvelés évtízezredekkel késõbb jelent meg, mint a nyelv. Nem gondolnak erre akkor sem, amikor elhiszik azt, hogy rögzített szabályok nélkül olyan káosz alakulna ki, hogy végül a közösség tagjai nem értenék meg egymást, vagy hogy az emberek csak akkor tudnak egymással zavartalanul kommunikálni, ha ehhez külsõ segítséget kapnak.

Ezek a hiedelmek nem csak a magyar kultúrában jelennek meg -- nagyon hasonló nézetekkel más európai és észak-amerikai országokban is találkozhatunk (vö. pl. Andersson és Trudgill 1990, Milroy és Milroy 1991, Bauer és Trudgill 1998). A közös vonások egy része az európai kultúra közös gyökereire vezethetõ vissza (pl. az írott nyelv szentségének gondolata); más része e kultúrák hasonló történetében és egymásrahatásában kereshetõ. A nemzetállam eszméjének 19. századi kialakulása óta a saját nyelvet a nemzet fenntartójának gondolják, és sok nyelv sztenderdizációja is a nemzettéválással fonódott össze. A mai magyar közgondolkodásban -- hasonlóan pl. a lengyel helyzethez (Jahr és Janicki 1995) -- természetesnek tûnik, hogy nemzeti szimbólum csak a nyelv „legjobb" formája, azaz a sztenderd változat lehet, s hogy éppen ezért a nemzeti identitás vállalását a sztenderd föltétlen tisztelete, az érte való aggódás jelenti. Ez azonban nem mindig volt így: a Magyar Tudós Társaság alapításakor nem a sztenderd kizárólagossá tétele, hanem a magyar nyelv elismertetése és szókincsének bõvítése volt az elsõdleges cél. Teleki József (1988), a társaság elsõ elnöke (1825--1850) „megfoghatatlan balgaság"-nak nevezte, hogy valaki „egy tökéletes nyelvbéli ideált" állítson föl, és „nyelvünknek ahhoz való alkalmazását erõltesse". A francia akadémiát pedig „a legnagyobb szörnyeteg"-nek, „a sötét századok legiszonyúbb szüleményé"-nek nevezte, amely „diktátoros hatalma által" „egész nemzeteket és több századokat csúfos békóba tud vetni". A francia akadémia tehát csak késõbb, a 19--20. század fordulója körül vált a Magyar Tudományos Akadémia példaképévé, mikor elsõ, pluralista nyelvi ideológiát követõ nemzedékei kihaltak. A szemlélet már korábban is megjelent -- a Magyar Nyelvõr kezdettõl fogva a francia nyelvi szigort valósította meg --, aztán az 1930-as években bevonult az iskolákba is: Pintér Jenõ budapesti tankerületi fõigazgató ekkor vezette be rendelettel a nyelvmûvelést a közoktatásba (Fábián 1984). Csak azóta „erkölcsi felelõssége" minden magyar tanárnak, hogy kijavítsa tanulói „nyelvhelyességi hibáit".

A nyelvmûvelés iskolai oktatásba való bevezetése azzal járt, hogy a föntebb említett nyelvi mítoszok mellé nyelvhelyességi mítoszok is keletkeztek. Ezek egyik kiindulópontja éppen Pintér Jenõ Magyar Nyelvvédõ Könyv-e (1938) volt: egyszerû, könnyen megjegyezhetõ elõírásokat és tilalmakat s még egyszerûbb „magyarázatokat" tartalmazott (pl. „egyes esetekben az és kötõszót más szócskákkal kell megcserélnünk, mert nyelvünk szelleme így kívánja"). Nemcsak ezek a tételek, hanem a nyelvmûvelõ irodalom egyéb tanácsai is könnyen váltak babonává a laikus nyelvmûvelõk értelmezésében: ma is gyakran hallhatjuk, hogy a be van csukva germanizmus, hogy az ami pongyola az amely helyett stb. Maguk a hivatásos nyelvmûvelõk is többször fölhívták rá a figyelmet, hogy a határozói igenevet, az ami-t vagy a -nál ragot nem minden esetben kell kerülni (pl. Szepesy 1986), a bonyolult szabályok helyett azonban nagyon sokszor az egyszerûbb megoldást választják a tanárok, és mindent javítanak, ami gyanús. A babonák így nemzedékrõl-nemzedékre öröklõdnek tovább, hiszen a legtöbb ember iskolái végeztével nem értesül a nyelvi formák „hivatalos" megítélésének változásairól, nem figyeli a nyelvmûvelõ szakirodalmat, így azt tartja hibásnak, amirõl neki iskolás korában azt mondták, hogy helytelen. Mivel a „nyelvhelyességi hibákról" mindenkinek saját értelmezése van, saját ízlése és meggyõzõdése szerint javít, de legalábbis ítél meg másokat.

Azonban nemcsak a nyelvmûvelõ tevékenységet végzõ laikusok, hanem a hivatásos nyelvmûvelõk ítéletei is intuitívak és szubjektívek. A magyar nyelvmûvelést a nyelvtervezéssel foglalkozó szakirodalomban szokásos mutatók a következõképpen jellemzik.

A magyar nyelvmûvelés elsõ intézményesített letéteményesének tekintett Akadémia, illetve elõdje, a Magyar Tudós Társaság nyelvi ideológiája eredetileg a vernakularizáció volt, a magyar nyelvváltozatok egymás közötti viszonyát pedig pluralista szemlélettel kezelték. Szarvas Gábor a hangsúlyt a nyelvek közötti normakonfliktusról a magyar nyelven belüli normaütközésekre helyezte, nyelvi ideológiája a purizmus volt: ennek egyik jellegzetessége, hogy minden nyelvi csoport nyelvhasználatát egy ideálisnak képzelt nyelvhez szeretné asszimilálni. A magyar nyelvmûvelés minden Szarvas óta kidolgozott programjának hátterében ez az ideológia fedezhetõ föl, erõteljesebb vagy megengedõbb formában.

Haugen szerint nyelvtervezési lépésekre ott kerül sor, ahol valamilyen társadalmi csoport úgy érzi, hogy problémái a nyelvhez kapcsolódnak. Ez föltételezi, hogy a nyelvtervezési lépéseket más-más társadalmi csoportok sürgetik. A hivatásos nyelvmûvelõk csoportja viszont folytonos hagyományú, és nem a társadalmi csoportok problémáira válaszol, hanem nyelvi ideológiája és elõíró szemlélete alapján, hagyományainak megfelelõen tevékenykedik -- ezzel nem föloldja, hanem teremti a normaütközéseket. Mivel nem az egyébként létezõ konfliktusokból, hanem az elvekbõl indul ki, érthetõ, hogy javaslatait nem elõzi meg a probléma pontos körülhatárolása, s nem végez fölméréseket sem annak érdekében, hogy minél sikeresebb legyen a nyelvtervezés (Tolcsvai Nagy 1989, Kontra 1993) -- az 1990-es évek egyik elhíresült, találó metaforája szerint „a nyelvmûvelés diagnózis nélküli terápia" (Kontra 1992). Nemcsak nyelvi, más társadalmi adatokat sem vesz figyelembe a „megoldások" tervezésekor -- azaz figyelmen kívül hagyja mindazokat az erõket, amelyek a nyelvi változásokat befolyásolják.

A magyar nyelvmûvelés a nyelvtervezési döntések és lépések elgondolásakor és kivitelezésekor sem a nyelvtudomány, sem más társadalomtudományok eredményeit nemigen veszi figyelembe. Szarvas Gábor nyelvmûvelése még kapcsolódott korának nyelvtudományához (fõképp Hunfalvy Pál nézeteihez), a késõbbi nyelvészeti iskolák azonban nem hagytak nyomot a magyar nyelvmûvelésben: sem a strukturalizmus, sem a generatív nyelvészet (a cseh nyelvmûvelésben például mindkettõ hatása érezhetõ, vö. Nestupný 1978); a szociolingvisztika pedig -- noha a nyelvmûvelés szívesen nyilvánítja magát annak -- élesen szembenáll a homogén, ideális nyelv tanával és a purista nyelvi ideológiával. Bár érdeklõdésük, hangsúlyaik sõt nyelvszemléletük is különbözõ, mindhárom említett nyelvészeti iskola elfogadja, hogy a beszélt nyelv nem az írott nyelv eltorzult változata; hogy a nyelv és nyelvjárás vagy a nyelv és nyelv közötti különbségtételnek nincsenek nyelvi kritériumai; hogy a nyelv nem pusztán a gondolatközlés eszköze, hanem a kommunikációé, ehhez viszont nem pusztán a gondolatok közlése tartozik, hanem a nyelvhasználat egyben cselekvés, identitás- és szerepjelzés is. Mindez a nyelvészetben közhelynek számít, újabban idõnként a nyelvmûvelés szakirodalmában is megjelenik, hogy a nyelvmûvelõk tudnak ezekrõl a nézetekrõl -- a nyelvmûvelés szemléletét és gyakorlatát azonban továbbra is a föntebb említett mítoszokból, s nem a nyelvtudomány állásfoglalásaiból lehet levezetni.

A magyar nyelvmûvelés a nyelvtervezési lépések közül elsõsorban az elterjesztést, másodsorban a kidolgozást (a szakszókincs magyarítását) tartja feladatának. Az elterjesztéshez tartozó tevékenységek közül a javítást valósítja meg; mellõzi azonban azt a követelményt, hogy a javításnak egyértelmûnek kell lennie, s a javítás értelmének is világosnak kell lennie (Haugen 1987). Az „ez túlzottan köznyelvi, ha lehet, kerüljük", „a kell legyen nyelvjárási, így elfogadhatóbb, mint a kell, hogy legyen, mert az szerkezetkeveredés, de a legjobb a kell lennie" típusú tanácsok (a példák nyelvmûvelõ mûsorokból valók) nem nevezhetõk explicit magyarázatnak, s nem mutatnak rá arra sem, miért volt szükség a javításra. A tanárok kedvencei, a „háttal nem kezdünk mondatot", a „vagy de, vagy viszont", az „a macska fel van mászva a fára" még ennyire sem tesznek eleget az értelmezhetõ javítás kritériumainak (Sándor 2001b). Az elterjesztés másik eleme, a nyelvtervezõ tevékenységek és módszerek értékelése hiányzik a magyar nyelvmûvelés gyakorlatából: a nyelvmûvelés eredményeirõl sokszor beszélnek ugyan („ma kevesebben suksükölnek, mint régebben"), de ismét csak nem adatok, hanem saját benyomások alapján. A nyelvmûvelés eredményességét mérõ empirikus vizsgálatok azt mutatják, hogy a sztenderd nyelvhasználat és a nyelvmûvelõ javak fogyasztása között nincs összefüggés (Kontra 1994).

A magyar nyelvmûvelés irodalmában és gyakorlatában a nyelvtervezés elemzõi által kívánatosnak tartott etikai megfontolások mérlegelésével -- ki, milyen alapon, milyen módon és milyen mértékben szólhat bele más emberek nyelvhasználatába (Haugen 1983, Cobarrubias 1983) -- nem találkozunk. Ez egyébként nyelvi ideológiájából is következik, hiszen a purizmus egyértelmûvé teszi ezeket a kérdéseket: az eszményített nyelv birtoklása erkölcsi érték, így mindazok, akik ezt a nyelvet birtokolják (vagy úgy gondolják magukról), kijavíthatnak másokat. A purista ideológia hozadéka az is, hogy a nyelvmûvelõk nehezen törõdnek bele: a nyelvtervezõk javaslatairól a végsõ ítéletet a nyelvhasználók hozzák (Haugen 1987). A nyelvmûvelõ írásokban az etikai megjegyzések legtöbbször a nemzettudatra alapoznak: hogy anyanyelvünk (még inkább ennek kimûvelt, sztenderd változata) nemzeti létünk föltétele és biztosítéka; az anyanyelv szeretete s egyben ápolása a nemzet szeretetébõl kell, hogy következzen; a magyar nyelv vizsgálata, ha magyar nyelvészek végzik, nem merülhet ki a nyelv hideg fejjel, közönyösen végzett leírásában; az anyanyelv kutatásának másnak kell lennie, mint a többi nyelv kutatásának (pl. Benkõ 1999, Deme 1999). Mind a magánemberekre, mind a nyelvészekre vonatkozó erkölcsi tételek hosszú hagyományra tekintenek vissza (vö. pl. Bárczi 1974, Kosztolányi 1931). A nyelvtervezõnek valóban fontos motivációs tényezõként kell figyelembe vennie annak a beszélõközösségnek a nyelvhez fûzõdõ viszonyát, érzelmeit, amelynek életébe bele akar avatkozni -- de hatékonyabb és kevesebb kárt okoz, ha õ maga nem az érzelmeit, hanem az eszét veszi elõ, mikor munkáját végzi.

Az utóbbi egy évtizedben született néhány javaslat annak érdekében, hogy a magyar nyelvmûvelést a modern nyelvtervezéshez közelítsék. Volt, aki az adatgyûjtés szükségességét hangsúlyozta (Tolcsvai Nagy 1989, Heltainé Nagy 1993, Eõry 1993, 1997); volt, aki a nyelvmûvelés teljes reformját javasolta -- hogy egységes ítéletek helyett figyelemmel kellene lenni a beszédhelyzetre, a beszélõk társadalmi hovatartozására, arra, hogy Magyarország határain belül, egynyelvû helyzetben, vagy a határokon túl, kétnyelvû környezetben élnek-e (Lanstyák 1993a, 1993b, Tolcsvai Nagy 1993, 1994, 1996a, 1996b, 1998). Ezek a javaslatok lényegében Lõrincze (1980) programját újították föl és egészítették ki -- de süket fülekre találtak. A nyelvmûvelõ írásokban a szociolingvisztikai fölmérések adatait nem tekintik érvényesnek (l. pl. Deme 1995, 1996, Balázs 2000), még a reprezentatív fölmérésekét sem (pl. Kemény 1993, Wacha 1996; a fölmérésekrõl l. e kötetben a magyar nyelvhasználat rétegzõdésérõl szóló írást). Az általános reformra vonatkozó javaslatok szintén visszhang nélkül maradtak (vö. Tolcsvai Nagy megújító javaslatainak vitáját és a szerzõ hozzászólását a vitához, Magyar Nyelvõr 1996/4), vagy heves tiltakozást váltottak ki (Lanstyák említett írásai, Tolcsvai Nagy idézett írásainak egy része és a rájuk adott válaszok is megtalálhatók: Kontra és Saly 1998). Ez nemcsak azért kár, mert így a 19. századi nyelvészeti alapokon álló, purista nyelvi ideológiát követõ magyar nyelvmûvelés -- legtöbb követõjének határozott jószándéka ellenére -- továbbra is hozzájárul a nyelvvel kapcsolatos társadalmi problémák sokasodásához, hanem azért is, mert nyelvtervezésre a magyar nyelvvel kapcsolatban is szükség lenne. Az 1990-es években a szomszédos országokban több olyan, a magyar nyelv használatát korlátozó intézkedés született, amelyek nyelvtervezési választ igényeltek volna; a megváltozott politikai, gazdasági és szociokulturális helyzet fölvetette a határontúli magyar nyelvváltozatok kodifikációjának lehetõségét, az ezzel kapcsolatos kérdések szintén körültekintõ tervezést igényelnének; Magyarországon továbbra sincs megoldva a nem magyar anyanyelvû cigányok anyanyelvi oktatásának problémája; elõbb-utóbb várhatóan gondokat fog okozni, ha az ázsiai emigránsok kérik gyerekeik anyanyelvi oktatását; a tankönyvek választhatóvá válása változásokat hozhat a központi és a helyi nyelvváltozatok megítélésében; az Európai Unióhoz való csatlakozás státusztervezési lépéseket tesz majd szükségessé; több szakmai csoport is igényli szaknyelvének magyarosítását; stb. Ezeket a feladatokat lehetetlen sikeresen megoldani nyelvészeti és társadalomtudományi ismeretek nélkül, mítoszokra, hiedelmekre és babonákra alapozva.

A mai állapot persze megváltozhat. Az erõs normativitás nemcsak azt jelentheti, amit ma a magyar kultúrában jelent: a központi sztenderd norma feltétlen tiszteletét a nemsztenderderd változatok hátrányára. Norvégiában az erõs normativitás a helyi változatokat részesíti elõnyben a sztenderd változatokkal szemben. Kedvezõtlen megjegyzések (olyasmik, hogy „felvágó", „nagyképû") nem a sztenderdtõl eltérõ, hanem a közösségitõl a sztenderd irányába eltérõ nyelvhasználatot kísérik, ha az adott közösséghez tartozó beszélõrõl van szó; az pedig elképzelhetetlen, hogy nyíltan akár csak észrevételt tegyenek arra, hogy egy másik közösséghez tartozó (földrajzi területen élõ) ember hogyan beszél, akár iskolában, akár a televízióban, akár más nyilvános helyen (Jahr 2001). Igaz, hogy a magyarhoz hasonlóan erõsen központosító szemlélet jellemzõbb az európai típusú kultúrákra: a francia, a német, az olasz, a brit, a lengyel, de az amerikai kultúra is meglehetõsen sztenderd-központú. Sokkal kevésbé az viszont a svájci vagy a görög -- ez utóbbiban évtizedekig nem az volt a központi kérdés, hogy a sztenderd változatot „helyesen" beszélik-e vagy sem, hanem az, hogy két lehetséges közül melyik legyen a sztenderd változat; a „nyelvhelyesség" eszméje késõbb sem erõsödött föl, s a javítások is sokkal ritkábbak, mint ahogyan mi megszoktuk (Sifianou 2001). A normativitás alapja és erõssége is lehet tehát más, mint amihez a magyar kultúrában hozzászoktunk, s arra is van példa, hogy viszonylag rövid idõn belül elérhetõ a szemléleti változás: a magyarhoz nemrég még nagyon hasonló nézeteket valló svéd nyelvmûvelés például az utóbbi néhány évtizedben átalakult, ma elsõsorban nyelvészeti ismeretterjesztést, szókincsbõvítést és helyesírási, stilisztikai tanácsadást végez -- sokkal kevésbé elõíró szellemben, mint húsz-harminc évvel ezelõtt (Andersson 2001).
 
 
 

Hivatkozások

Aitchison, Jean. 1978. Linguistics. Sevenoaks: Kent, Hodder & Stoughton.

Andersson, Lars-Gunnar. 2001. Language cultivation in Sweden. In: Sándor szerk. 2001b.

Andersson, Lars-Gunnar és Peter Trudgill. 1990. Bad Language. London: Penguin.

Bárczi, Géza. 1974. Nyelvmûvelésünk. Budapest: Gondolat.

Bauer, Laurie és Peter Trudgill (szerk.). 1998. Language Myths. London: Penguin.

Balázs Géza. 2000. Nyelvmentés vagy nyelvárulás? Magyar Nyelv 96, 228--237.

Benkõ Loránd. 1999. A történeti nyelvtudomány feladatkörérõl mai nyelvünk állapota és változása ügyében. In: Glatz F. (szerk.), A magyar nyelv az informatika korában, 35--48. Budapest: MTA.

Bloomfield, Leonard. 1933. Language. New York: Holt, Rinehart & Winston.

Bolinger, Dwight. 1980. Language: The Loaded Weapon. London: Longman.

Cobarrubias, Juan. 1983a. Ethical issues in status planning. In: Cobarrubias és Fishman szerk. 1983, 41--85.

Cobarrubias, Juan. 1983b. Language planning: The state of the art. In: Cobarrubias és Fishman szerk. 1983, 3--26.

Cobarrubias, Juan és Joshua Fishman (szerk.). 1983. Progress in Language Planning. International Perspectives. Berlin--New York--Amsterdam: Mouton.

Cooper, R. L. 1989. Language Planning and Social Change. Cambridge: Cambridge University Press.

Crystal, David. 1998. A nyelv enciklopédiája. Budapest: Osiris.

Daoust, Denise. 1997. Language planning and language reform. In: F. Coulmas (szerk.), The Handbook of Sociolinguistics, 436--452. Oxford: Blackwell.

Daoust-Blais, Denise. 1983. Corpus and status language planning in Quebec. In: Cobarrubias és Fishman szerk. 1983, 207--234.

Das Gupta, Jyontitinda. 1977. Language planning in India: authority and organization. In: J. Rubin et al. (szerk.), Language Planning Processes. Contributions to the Sociology of Language, 57--78. The Hague: Mouton.

Deme László. 1953. A nemzeti nyelv rétegei a helyesség szemszögébõl. In: Lõrincze L. (szerk.), Nyelvmûvelésünk fõbb kérdései, 15--48. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Deme László. 1995. Nyelvünk többközpontúságának kérdéséhez (tekintettel a mai történelmi helyzetre). Magyar Nyelvõr 119, 357--365.

Deme László. 1996. Hozzászólás a „Nyelvi tervezés, nyelvi politika" c. vitában. Magyar Nyelvõr 120, 391--392.

Deme László. 1998--1999. Anyanyelvi mozgalmaink és morális hozamuk. Magyar Nyelvõr 122, 261--269, 390--399; 123, 1--8.

Deme László. 1999. A magyar nyelvmûvelés állapota. Tudománypolitikai áttekintés, javaslatok. A) Bevezetõ. Magyar Nyelvõr 123, 9--10.

Eõry Vilma. 1993. A nyelvmûvelés új feladairól. Magyar Nyelvõr 117, 453--455.

Eõry Vilma. 1997. Nyelvészet és nyelvmûvelés Magyarországon. Nelvünk és Kultúránk. 1997. 97, 70--74.

Fábián Pál. 1984. Nyelvmûvelésünk évszázadai. Budapest: Gondolat.

Fishman, Joshua. 1973. Language modernization and planning in comparison with other types of national modernization and planning. Language in Society 2, 23--43.

Fishman, Joshua. 1983. Modeling rationales in corpus planning. In: Cobarrubias és Fishman szerk. 1983, 197--118.

Fishman, Joshua. 1996. Language revitalization. In: H. Goebl, P. H. Nelde, Z. Starý és W. Wölck (szerk.), Contact Linguistics 1., 902--906. Berlin--New York: Walter de Gruyter.

Garvin, Paul. 1973. Some comments on language planning. In: J. Rubin és R. Shuy (szerk.), Language Planning: Current Issues and Research, 24--73. Washington D.C.: Georgetown Univeristy Press.

Gombocz Zoltán. 1931. Nyelvhelyesség és nyelvtudomány. Magyar Nyelv 27, 1--11.

Grétsy László. 1993. Nemzetközpontú nyelvmûvelés. Magyar Nyelvõr 117, 402--404.

Haugen, Einar. 1959. Planning for a standard language in modern Norway. In: Anthropological Linguistics, 8--21.

Haugen, Einar. 1966a. Dialect, language, nation. American Anthropologist 68, 922--935.

Haugen, Einar. 1966b. Linguistics and language planning. In: W. Bright (szerk.), Sociolinguistics, 50--71. The Hague: Mouton.

Haugen, Einar. 1983. The implementation of corpus planning. In: Cobarrubias és Fishman szerk. 1983, 269--289.

Haugen, Einar. 1987. Language Planning. In: U. Ammon, N. Dittmar és K. J. Mattheier (szerk.), Sociolinguistics, 626--637.

Heltainé Nagy Erzsébet. 1993. A megértés változatai. (A kommunikációs szemléletû nyelvmûvelés lehetõségei a nyelvinorma-képzésben). Magyar Nyelvõr 117, 420--423.

Jahr, Ernst Håkon. 2001. On the use of dialects in Norway.In: Sándor szerk. 2001b.

Jahr, Ernst Håkon és Karol Janicki. 1995. The function of the standard variety: a contrastive study of Norwegian and Polish. International Journal of the Sociology of Language 115, 125--145.

Jernudd, Björn. 1971a. Notes on economic analysis for solving language problems. In: J. Rubin és B. Jernudd (szerk.), Can Language Be Planned?, 263--276. Honolulu: University Press of Hawaii.

Jernudd, Björn. 1971b. Review of „Language Conflict and Language Planning: The Case of Modern Norwegian" by Einar Haugen. Language 47, 490--493.

Jernudd, Björn. 1983. Evaluation of language planning -- What has the last decade accomplished? In: Cobarrubias és Fishman szerk. 1983, 345--378.

Jernudd, Björn és Jyontitinda Das Gupta. 1971. Towards a theory of language planning. In: J. Rubin és B. Jernudd (szerk.), Can Language Be Planned?, 195--215. Honolulu: University Press of Hawaii.

Kemény Gábor. 1993. Mi sem akarjuk „leválasztani" azt az ötmillió magyart! Szivárvány 14/41, 155--158.

Kloss, Heinz. 1969. Research Possibilities on Group Bilingualism: A Report. Quebec: International Center for Research on Bilingualism.

Kontra Miklós. 1992. Bomlott gondolkodású magyarok? Új Szó 1993. december 23., 4.

Kontra Miklós. 1993. Hogyan válasszunk le ötmillió magyart a nemzet testérõl? Szivárvány 14/40, 123--130.

Kontra Miklós. 1994. Milyen hatása van a mai magyar nyelvmûvelésnek? Magyar Nyelv 90, 333--345.

Kontra Miklós. 1997. Szlovákiában szlovákul -- Amerikában angolul. Valóság 1997/5, 60--72.

Kontra Miklós és Saly Noémi (szerk.). 1998. Nyelvmentés vagy nyelvárulás? Vita a határon túli magyar nyelvhasználatról. Budapest: Osiris.

Kosztolányi Dezsõ. 1931. Túlvilági séták. Pesti Hírlap, február--március. (In: Nyelv és lélek, 112--135. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó. 1990.)

Kövér György. 1986. 1873. Egy krach anatómiája. Budapest: Kozmosz.

Labov, William. 1972. The logic of non-standard English. In: P. P. Giglioli (szerk.), Language and Social Context, 283--307. Harmondsworth: Penguin.

Labov, William. 1982. Objectivity and commitment in linguistic science: The case of the Black English trial in Ann Arbor. Language in Society 11, 165--201.

Lanstyák István. 1993a. Álom és valóság között. Gondolatok nyelvünk egységérõl. Irodalmi Szemle 1993/3, 58--69; 1993/4, 64--74.

Lanstyák István. 1993b. Nyelvmûvelésünk vétségei és kétségei. Irodalmi Szemle 1993/3, 58--69; 1993/4, 64--74.

Lõrincze Lajos. 1953. A nyelvmûvelés elvi kérdései. In: Nyelv és élet, 151--171. Budapest: Mûvelt Nép.

Lõrincze Lajos. 1980. Emberközpontú nyelvmûvelés. Budapest: Magvetõ.

Mackey, William. 1983. U.S. language policy and the Canadian experiences. In: Cobarrubias és Fishman szerk. 1983, 173--206.

Milroy, James. 1992. Linguistic Variation and Change. Oxford: Blackwell.

Milroy, James. 1998. Children can't speak or write properly anymore. In: Bauer és Trudgill (szerk.), 58--65.

Milroy, James és Lesley Milroy. 1991. Authority in Language. 2^nd edition. London -- New York: Routledge.

Milroy, Lesley. 1980. Language and Social Networks. Oxford: Blackwell.

Németh G. Béla. 1960. A századvégi Nyelvõr-vitához. In: Pais D. (szerk.), Dolgozatok a magyar irodalmi nyelv és stílus történetébõl, 227--261.

Neustupný, J. V. 1970. Basic types of treatment of language problems. Linguistic Communications 1, 77--98.

Neustupný, J. V. 1978. Post-Structural Approaches to Language: Language Theory in a Japanese Context. Tokyo: University of Tokyo Press.

Nyelvmûvelõ kézikönyv 1--2. kötet. 1980/1985. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Nyilatkozat. 1997. Élet és Irodalom 1997. május 9.

Pinker, Steven. A nyelvi ösztön. Hogyan hozza létre az elme a nyelvet? Budapest: Typotex.

Pintér Jenõ. 1938. Magyar Nyelvvédõ Könyv. Budapest: magánkiadás.

Pléh Csaba. 1995. On the dynamics of stigmatization and hypercorrection in a normatively oriented language community. International Journal of the Sociology of Language 111, 31--45.

Preston, Dennis és Nancy A. Niedzielski. 2000. Folk Linguistics. Berlin -- New York: Mouton de Gruyter.

Ray, Punya S. 1963. Language Standardization: Studies in Prescriptive Linguistics. The Hague: Mouton.

Rubin, Joan. 1971. Evaluation and language planning. In: J. Rubin és B. Jernudd (szerk.), Can Language Be Planned?, 217--252. Honolulu: University Press of Hawaii.

Rubin, Joan. 1983. Evaluating status planning: What has the last decade accomplished? In: Cobarrubias és Fishman szerk. 1983, 329--343.

Sándor Klára. 2001a. Nyelvmûvelés és ideológia. In: Sándor szerk. 2001a, 153--216.

Sándor Klára. 2001b. Language cultivation in Hungary: further data. In: Sándor szerk. 2001b.

Sándor Klára szerk. 2001a. Nyelv, jog, oktatás, Szeged: JGyF Kiadó.

Sándor Klára szerk. 2001b. Issues on Language Cultivation. Szeged: JGyF Kiadó.

Sifianou, Maria. 2001. Language cultivation in Greece. In: Sándor szerk. 2001b.

Szepesy Gyula. 1986. Nyelvi babonák. Budapest: Gondolat.

Tauli, Valter. 1968. Introduction to a Theory of Language Planning. Studia Philologiae Scandinavica 6. Uppsala: University of Uppsala.

Tauli, Valter. 1974. The theory of language planning. In: J. Fishman (szerk.), Advances in Language Planning, 48--67. The Hague: Mouton.

Teleki József. 1988. A magyar nyelvnek tökéletesítése új szavak és új szólásmódok által. Budapest: Szépirodalmi Kiadó.

Tolcsvai Nagy Gábor. 1989. A nyelvmûvelés esélyei. Valóság 1989. október, 95--103.

Tolcsvai Nagy Gábor. 1993. Lesz-e Magyarországon nyelvi tervezés? Magyar Nyelvõr 117, 423--425.

Tolcsvai Nagy Gábor. 1994. Nyelvárulás és nyelvmentés: kánon vagy diskurzus? Magyar Nyelvõr 118, 385--398.

Tolcsvai Nagy Gábor. 1996a. Lehetõségek és kötelességek a magyar nyelvi tervezésben. Magyar Nyelvõr 120, 237--249.

Tolcsvai Nagy Gábor. 1996b. Irányok és lehetõségek a Kárpát-medencei magyar nyelvi tervezésben. Irodalmi Szemle 1996/6--8, 124--131.

Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.) 1998. Nyelvi tervezés. Budapest: Universitas.

Trudgill, Peter. 1974. The Social Differentiation of English in Norwich. Cambridge: Cambridge University Press.

Wacha Imre. 1996. Hozzászólás a „Nyelvi tervezés, nyelvi politika" c. vitában. Magyar Nyelvõr 120, 393--396.