AKADÉMIAI-FILOZÓFIAI
NYITOTT EGYETEME

HUMÁNFÖLDRAJZ
 

Szociolingvisztika
 

A közbeszédben a globalizáció nyelvi hatásait többnyire meglehetõsen sötét színekben tüntetik föl, olykor egyenesen a magyar nyelv puszta létét veszélyeztetõ rémként állítják be. A nyelvészeti vizsgálatok eredményei nem indokolják ezeket a félelmeket, sem a végletesen, sem a visszafogottabban megfogalmazottakat. Nyelv és nemzet nem olyan szorosan, és nem olyan egyszerû leképezéssel kapcsolódik össze, mint az a közvélekedésben megfogalmazódik.

A nyelvhasználók nyelvi formák közötti választásait a modern társadalmakban kétféle presztízs befolyásolja. Az egyik az iskola és egyéb állami intézmények (sajtó, könyvkiadás, hivatalos szövegek, esetenként akadémiák stb.) által támogatott sztenderd nyelvhez kötõdik, ez az adott társadalomban ún. nyilvánvaló presztízst élvez. A másik az ún. rejtett presztízs, amely a kisebb közösségek belsõ értékrendjéhez és magának a közösségnek a szimbólumához, az általuk beszélt nyelvváltozathoz kötõdik. Az elsõ a társadalmi hatalommal, szakmai hozzáértéssel asszociálódik, a második viszont a közösségi szolidaritással és a barátságossághoz kapcsolódó emberi tulajdonságokkal. A kettõ többnyire konfliktusban áll egymással, s a beszélõk mindenkori céljai szabják meg, hogy mikor melyiket tekintik irányadónak nyelvhasználatuk alakításakor. A rejtett, illetve nyilvánvaló presztízs követése általában nem tudatos döntések következménye.

A globalizáció, az ezt támogató 21. századi kommunikációs technológia, a mobiltelefon-beszélgetésekre, illetve az elektronikus levelezésre, társalgásra, fórumokra vonatkozó empirikus adatok szerint nagy valószínûséggel éppen ezeket az elsõdleges kapcsolatokat fogja újra megerõsíteni, s ez föltehetõen azzal jár majd, hogy a most rejtett presztízsû változatok tekintélye növekedni fog, esetleg nyílttá, azaz szélesebb társadalmi értelemben is elfogadottá válhat. Ez a regionalizációt erõsítené, s a funkcionális földrajzi egységek kulturális értelemben vett öntudatosodásával járna — egy ilyen folyamat jelentõsen támogatná a régiók gazdasági ellenállóképességének növekedését is.
 

Nyelvi értékítéletek a mai Magyarországon

A nyelvi értékítéleteket az elmúlt másfél évtizedben több empirikus kutatás is vizsgálta. Ezek közül a legátfogóbb az a két éve zajló fölmérés, amely 6 magyarországi városban zajlik: Budapesten, Salgótarjánban, Szegeden, Hódmezõvásárhelyen, Debrecenben és Hajdúböszörményben. A hat város kiválasztása arra nyújt lehetõséget, hogy összemérjük a megközelítõleg azonos nyelvi jegyeket mutató nyelvváltozatokat beszélõ, de szociológiai tulajdonságaikat tekintve eltérõ városokat abból a szempontból, hogy az ott élõk közösségi tudatának erõssége hogyan tükrözõdik a saját nyelvhasználatukra vonatkozó vélekedésekben (a Szeged—Hódmezõvásárhely, illetve a Debrecen—Hajdúböszörmény párosok esetében). Másrészt arra, hogy a megelõzõ (reprezentatív mintával dolgozó) vizsgálatokban a nyelvhasználatra nézve legmagasabbra, illetve legalacsonyabbra értékelt városok (Budapest, illetve Salgótarján) lakói hogyan viszonyulnak saját változatukhoz. Az összevetésbõl arra vonhatunk majd le következtetéseket, hogy a vizsgált városok földrajzi elhelyezkedése, a településméret, a betelepülõk aránya, a gazdasági mutatók, az ott beszélt nyelvváltozat népi nyelvészeti megítélése hogyan befolyásolják a saját nyelvváltozathoz,s ezen keresztül a saját közösséghez való viszonyt.
 

A kutatás elméleti és módszertani háttere

A nyelvhasználatra vonatkozó tudatos vélekedésekkel és explicit tudással a "népi nyelvészetet" is vizsgáló beszélésnéprajz, illetve a perceptuális dialektológia foglalkozik. Mindkettõ a társasnyelvészeten belüli nyelvtudományi diszciplína. A "népi nyelvészet" (a népi pszichológiához hasonlóan) azzal foglalkozik, hogy a laikus (nem-nyelvész) beszélõk milyen értékítéleteket alkotnak mások beszédérõl, s hogy ezek az értékítéletek hogyan öröklõdnek az elsajátított közösségi kultúra s egyben a kommunikatív kompetencia részeként. Elemzési technikái és kérdésfeltevései kapcsolódnak a nyelv-szociálpszichológia és nyelvszociológia azon kérdéséhez is, hogy a beszélõk hogyan reagálnak egy-egy nyelvre vagy nyelvváltozatra. Ezek a vizsgálatok a beszélõk rejtett attitûdjét próbálják fölmérni különféle módszerekkel. A "népi nyelvészet" és a nyelv-szociálpszichológia szintézisére alapozva, s ezeket a társasnyelvészet elméletével és módszereivel ötvözve jött létre a perceptuális dialektológia, melynek célja, hogy képet kapjon azokról a tudatos ítéletekrõl, illetve rejtett attitûdökrõl, amelyeket egy beszélõközösség a saját maga által, illetve más beszélõközösségek által használt nyelvváltozatokról kialakított; hogy megállapítsa ezeknek a nemnyelvész-ítéleteknek a nyelvi "megalapozottságát", s hogy föltárja a nyelvi változók markerré (rendezett változatosságot létrehozó), illetve sztereotípiává (explicit értékítélettel kísért változó) alakulásának mechanizmusait. A perceptuális dialektológiai kutatások ma már kiemelten foglalkoznak azzal, hogy a népi nyelvészeti ismeretek és a perceptív (földrajzi és társadalmi) dialektus-határok milyen viszonyban állnak a nyelvi megbélyegzéssel.

                                             A NYITOTT EGYETEMRÕL   REGISZTRÁCIÓ