AKADÉMIAI-FILOZÓFIAI NYITOTT EGYETEME
 

magas színvonalú önmûvelõdést lehetõvé tevõ anyagokat bocsát - teljesen ingyenesen, csupán regisztrációhoz ragaszkodva - a korszerû bölcsész- és társadalomtudományok iránt érdeklõdõk rendelkezésére. A filozófián belül 2000 tavasza óta öt irányt kínálunk: filozófiatörténet - tudományfilozófia - társadalomfilozófia -vallásfilozófia - kommunikációfilozófia. A megismeréstudományi és az irodalomtudományi szak felépítését 2001 márciusában, a teológia szak felépítését 2002 januárjában, a humánföldrajz szak felépítését 2002 júniusában kezdtük meg.

Nyitott egyetemi programunk mögött az a meggyõzõdés áll, hogy a magyar felsõoktatás nem él az internet kínálta lehetõségekkel, elmulasztja a valódi felzárkózás és valódi integráció technika-nyújtotta esélyét. A hálózathoz-csatlakozás persze mindenütt megvalósult, adott a szegényes vagy kevésbé szegényes számítógépállomány, s a jobb intézmények megkezdték tananyagaik egy részének belsõ felhasználást célzó webre-vitelét. Viszont semmi nem történik annak érdekében, hogy az internet lehetõségeinek kihasználása révén enyhüljön a magyar felsõoktatás legsúlyosabb nyavalyája: a színvonalas tanári kapacitás szûkös volta.
 

Internet és felsõfokú tanulás összekapcsolódása számtalan formában történhet, s a különféle változatok között nyilván helye van az ilyen-olyan távoktatásoknak vagy levelezõ oktatásoknak is. Ám amikor a virtuális egyetem magyarországi vagy kárpát-medencei kihívásáról és ígéretérõl beszélünk, nem távoktatási vállalkozások lehetõségére utalunk, hanem a hagyományos felsõoktatás és az internetes tartalomszolgáltatás sajátos, honi viszonyaink igényelte ötvözetére. A virtuális egyetem eszméje kezdetben, az 1990-es évek derekán, persze kétségkívül hordozta – az USA-ban, Nyugat-Európában, és nálunk is – az  úgymond kõfalak nélküli mûvelõdés illúzióját. A gyakorlati tapasztalatok – s nyomukban az elméleti reflexió – azonban csakhamar elvezettek a régi-új felismeréshez, hogy teljesértékû tanulás nem lehetséges eleven tanár–diák és diák–diák kapcsolatok nélkül, az eleven kapcsolat viszont a kommunikáció lehetõ legnagyobb sávszélességét igényli: tudniillik a személyes együttlétet. Az a tartalomfejlesztési és oktatásfilozófiai munka, amely az MTA Filozófiai Kutatóintézetében 1997 tavasza óta folyik, s amely munkának az évek során idestova ezer – határainkon belüli és határainkon túli – érdeklõdõ e-mailje adott újra meg újra lendületet,  mostanára egyértelmû tanulságokat hozott. A tanulságokat az Integrált Virtuális Egyetemi Kezdeményezés modelljében, az IVEK-modellben összegezzük. Ívekrõl álmodunk, amelyek összekötik a múltat, a jelent s a jövõt, a könyv-alapú mûvelõdést az internet-alapú mûvelõdéssel, a lineáris szöveg közegében fragmentálódott diszciplínákat és tantárgyakat az interdiszciplináris-multimediális tudásegésszel, a határon inneni magyar felsõoktatást a határon túli magyar felsõoktatással, a magyarnyelvû tájékozódást a más nyelveken történõ tájékozódással. Ezek az ívek négy pilléren nyugodnának. Az elsõ pillért a kõegyetemek alkotják, nagyok és kisebbek, határokon innen és túl – hallgatók, tanárok, tantermek, könyvtárak, diákkocsmák és diákszerelmek. A második pillért a koordinált internetes tartalomfejlesztés jelenti: értelmes oktatói-tudományos munkamegosztás, ki-ki tudása legjavát adhatja, jut feladat mindenkinek. A harmadik pillér a célzott hallgatói ösztöndíjak rendszere, határokon innen és túl, amely az internethozzáférés költségeit fedezi. A negyedik – légies, de elengedhetetlen – pillér a magyar felsõoktatási akkreditációs szabályozás remélhetõ új szelleme: akkreditáció, amely nem bünteti a digitális tananyagok használatát, az interdiszciplináris nyitottságot, az egyetemek közötti valódi – szellemi – együttmûködést, s az úgynevezett minõségellenõrzésbe az új minõség támogatását is beleérti. Az IVEK-modell a magyar felsõoktatás felzárkóztatásának legszervesebb, leghatékonyabb – és legolcsóbb képlete.