AKADÉMIAI-FILOZÓFIAI
SZABADEGYETEME

Bendl Júlia: Lukács György élete a századfordulótól 1918-ig. Budapest: Scientia Humana Társulás, 1994.

Lukács György életérõl, különösen gyermekkoráról és fiatalságáról számtalan tévhit él a Lukács-kutatók körében is. Ennek oka lehet Lukács személyes beállítottsága (általában nem szívesen beszélt személyét érintõ dolgokról), a hosszú élete során bekövetkezett változások és még sok minden. Ezért aztán nem egyszerû feladat, ám hitem szerint igen tanulságos, ha végig követhetjük egy magyarországi értelmiségi útját a múlt század végi, jómódú családban eltöltött gyermekkortól, az iskolákon át, egészen addig, amikor itthon és Németországban tudományos körökben igyekszik tekintélyre szert tenni – majd hirtelen váltással, sokak számára mindmáig megmagyarázhatatlanul, 1918 végén belép az éppen megalakult kommunista pártba, és ennek eszméihez élete végéig hû marad, minden megpróbáltatás és rossz tapasztalat ellenére is. S ezzel “kicselezte" magát abból az “elméleti zsákutcából", melyben “legjobb esetben ... »érdekes«-excentrikus heidelbergi magántanárrá" fejlõdhetett volna. (Megélt gondolkodás, 56.)

Az itt következõ életrajz alapvetõen a Lukács-család leveleinek feldolgozásán alapul, így nem léphet föl azzal az igénnyel, hogy a filozófus eszmerendszerének kialakulását kövesse. A levelek és a biográfia azonban együttesen képes bemutatni azt a rendkívül érdekes korszakot, amelyben egy szerencsés anyagi körülmények közé született ember mai értékelésünk szerint nehezen összeegyeztethetõ szélsõségek között kereshette a maga számára megfelelõ utat és a magyarázatot a világ dolgaira. Arra törekedtünk, hogy az életrajzzal és a korszakkal, a háttérrel kapcsolatos adataink a lehetõségekhez képest pontosan legyenek.

Egy ilyen életrajz írójának természetesen számolnia kell a túlzott aprólékosság vádjával, ugyanis egy jelentõs filozófusnak nem azzal az oldalával foglalkozik, amely õt jelentõssé teszi. Meggyõzõdésem azonban, hogy a filozófusi életmûhöz hasonlóan fontos, hogy bemutassunk egy családot, bemutassuk azokat a körülményeket, amelyek lehetõvé tették, hogy igen jelentõs emberek kerüljenek ki a századforduló sokat szidott világából. Lukács generációja volt ugyanis az utolsó, amelybõl a világ különbözõ pontjaira került tehetséges emberek többségét mindmáig mint generációt és mint magyart (vagy mint magyar származásút) tartják számon. Szemléltetésül álljon itt csak egy rövid névsor azokból, akik a század elsõ két évtizedében Magyarországon személyes kapcsolatban álltak Lukáccsal vagy családjával: Jászi Oszkár, Mannheim Károly, Fülep Lajos, Hauser Arnold, Bartók Béla, Kernstok Károly, Balázs Béla, Dohnányi Ernõ, Fejér Lipót, Antal Frigyes, Sinkó Ervin, Kassák Lajos, Tolnay Károly és még sokan mások. A skála igen sokszínû s ez a sokszínûség részben annak köszönhetõ, hogy Lukács és korosztálya még könnyedén közlekedhetett az európai országok és kultúrák között.

S Lukács, bármennyire igyekezett is tagadni, a századforduló és Magyarország szülötte volt. Ebben az idõszakban és itt szerezte meg azt a tudást, amely késõbbi, marxista korszakában nemzetközi tekintélyének alapjául szolgált. A Lukács-életraj összeállítójának célja tehát nem egy “bálvány" ledöntése, hanem az, hogy egy tekintélyes tudós pályája mögé végre megrajzolja az eddig homályban hagyott, ám rendkívül érdekes hátteret.

Az életrajz a Lukács Archívumban készült 1990 elõtt, eredetileg kísérõ tanulmányként a Lukács-család leveleihez. Köszönettel tartozom az Archívum munkatársainak.

Bendl Júlia