AKADÉMIAI-FILOZÓFIAI
SZABADEGYETEME

Bendl Júlia: Lukács György élete a századfordulótól 1918-ig. Budapest: Scientia Humana Társulás, 1994.

Lukács György Bernátot 1894 õszén, vagyis 9 és fél évesen íratták be a Deák téri evangélikus fõgimnáziumba,⁽¹⁾ nem igaz tehát, hogy “nem egész kilencévesen, ahogyan õ maga írja.⁽²⁾ Emlékezésében elég röviden elintézi az iskolát, így összegezve mondanivalóját errõl a korszakról: “a gyerekkor és a már alkotásra beállítottság közötti gimnáziumi idõszak inkább pusztán hézagtöltõ, mint lényegesen és konkrétan elõrevivõ".⁽³⁾ A Deák téri iskolában ekkortájt tanítók között valóban nem találunk kiemelkedõ, híres tudósokat. A gimnázium legismertebb tanárai az 1890-es évek elején a nyelvész és irodalmár Tolna Vilmos⁽⁴⁾ és a germanista Petz Gedeon⁽⁵⁾ voltak. Az utóbbi latint, németet és vallást tanított a gimnáziumban, 1896-ban pedig kinevezték a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemre. Lukács József egykorú beszámolója és Lukács György emlékezete szerint is õ ellenezte leginkább 1911 májusában Lukács György pesti egyetemi tanári kinevezését.⁽⁶⁾,⁽⁷⁾

Lukács a késõbbiekben kifogásolt állítólagos alacsony színvonal ellenére nemcsak kiemelkedõen, hanem szorgalmasan is tanult. Figyelme minden bizonyítványban “feszült", esetleg “éber", szorgalma “ernyedetlen" vagy “dicséretes". Osztályzatainak többsége is (a szépírás, a testnevelés és az ének kivételével) rendszerint jeles.⁽⁸⁾ A “Kimutatás az ágostai hitvallású evangélikus fõgymnasium érettségi vizsgálatairól" címû jegyzõkönyvben ⁽⁹⁾ pedig ez áll:

“Lukács György Bernát, született 1885. április 13-án, vallása izraelita
 
 
 

erkölcsi magaviselete	jó
magyar	jeles
latin	jeles
görög	jeles
német	jeles
történelem	jeles
mennyiségtan	jeles
természettan	jeles
vallástan	jeles
földrajz	jó
philosophiai propaedeutika	jeles
természetrajz	jeles
rajz	jeles

végeredményben: jelesen érett 1902. júniusában."

A Deák téri evangélikus fõgimnázium jellegérõl a következõket kell elmondani: Az iskolai nyilvántartás szerint ebben az idõben a tanulóknak mintegy a fele volt evangélikus, 30-50 százalék között volt az izraeliták száma, és csekély számban jártak ide mindenféle vallásúak Pestrõl és vidékrõl egyaránt, és ide járt néhány “igazi" arisztokrata is.⁽¹⁰⁾ Ebbe az iskolába voltak beíratva egy ideig magántanulóként a Polacsek (Polányi) gyermekek, Adolf és Laura is, az 1894-95-ös tanévtõl. A Rakovszky-ikretk, Iván és István, akikkel Lukács iskolás korában tövid ideig barátkozott, katolikusok voltak, és elsõben a párhuzamos osztályba jártak.⁽¹¹⁾ (Ebben az idõben és késõbb is a piarista gimnázium volt a legelõkelõbb, az “igazi arisztokrata" gimnázium, de oda sem csak katolikus tanulókat vettek föl.)

Az evangélikus fõgimnázium “Arany János" önképzõkörében kétféle minõségben lehetett részt venni. Az V. osztályos tanulók úgynevezett “olvasó tagok" lehettek. Õk nem írtak és nem bíráltak dolgozatokat. A VI-VIII. osztályos tanulók közül az önképzõkörnek évente mintegy 120 tagja volt. vezetõ tanáruk 1902-ben, Lukács érettségijének évében dr. Tolnai Vilmos volt. Az önképzõkör mint testület tagja volt a Történelmi, a Természettudományi és a Képzõmûvészeti Társulatnak.⁽¹²⁾

Említésre méltó még a fõgimnázium könyvtára és az elõfizetett folyóiratok. Ezek között szerepelt a Budapesti Szemle, az Egyetemes Philologiai Közlöny, a Irodalomtörténeti Közlemények, a külföldi lapok között pedig a Literarisches Zentralblatt, a Neue Jahrbücher für Philologie, a Philosophische Monatsschrifte és a Deutsche Rundschau.⁽¹³⁾ Az iskolaügyi és a más szakterületekkel foglalkozó lapok kivételével az iskolában elõfizetett lapok többsége kritikát közölt Lukács ifjúkori mûveirõl (bizonyára azért, mert Lukács eljuttatta nekik a könyveket), a Budapesti Szemlében pedig publikált is Lukács 1909-ben A folyóiratok jelentõs egyezése nem lehet puszta véletlen.

Az önképzõkör mint testület a jegyzõkönyvek tanúsága szerint törõdött azzal, hogy a tagok minél többet járjanak színházba. Az 1898-99-es tanévben például ifjúsági színielõadásokat szervezett közösen a Közoktatási Minisztérium és a Nemzeti Színház, a Magyar Színháztól pedig 82 ingyenes jegyet kapott az iskola. Más elõadásokra is igyekeztek olcsóbb, kedvezményes jegyeket szerezni. Arra vonatkozólag nem találtunk utalást, hogy a színházlátogatás szorgalmazásában Lukácsnak szerepe lett volna.

Lukács György ténykedésének az “Arany János" önképzõkörben elõször 1899. december 2-án, vagyis VI-os gimnazista korában van jegyzõkönyvi nyoma. Ekkor adott be egy értekezést, melynek címe: “Az egyes nemzetek szerepe az emberiség fejlõdésében".⁽¹⁴⁾ (Az önképzõkör rendje szerint elõre be kellett jelenteni, ha valaki írni akart, és bejelentéskor a témát is meg kellett adni. Ekkor kijelöltek egy bírálót is, rendszerint egy önként jelentkezõt, aki majd elolvassa a dolgozatot, még az önképzõköri felolvasás elõtt.) 1900. március 3-án került napirendre Lukács György dolgozata, melynek címe ekkor már így hangzott: “Az egyes nemzetek hatása az emberiség mûvelõdésére". “A dolgozatot Engel Róbert VI. o. t. bírálja, a ki a dolgozatot ... hibái és rossz nyelvezete ellenére is emlékkönyvi megörökítésre ajánlja".⁽¹⁵⁾ Az Evangélikus Országos Levéltár anyagában sajnos nem sikerült megtalálni az önképzõkör emlékkönyvét, melybe a legjobbnak ítélt dolgozatokat bemásolták. A legjobb iskolai dolgozatok számára is volt rendszeresítve egy külön könyv, ebben viszont nem található sem a magyar, sem a német dolgozatok között “Lukács-írás". Az önképzõkörben nemcsak önálló dolgozattal, hanem szavalattal is lehetett jelentkezni, s ezeket is ugyanúgy bírálták (értelmezés, hangsúlyozás, versválasztás stb.). 1900. január 21-én ez áll a jegyzõkönyvben: “Következett Rakovszky István VI. o. t. szavalata, Szentjóbi Szabó Lászlótól: Az együgyû paraszt. Lukács György VI. o. t. sikerültnek tartja a szavalatot és jegyzõkönyvi dicséretre ajánlja."⁽¹⁶⁾

1902. január 25-én a jegyzõkönyv a következõkrõl számol be: “A napirend elsõ száma: Lukács, VIII. oszt. tanuló, olvassa fel dolgozatát: “Hebbel hatása az irodalomra." A dolgozat felolvasása alatt az elsõ titkár rendreutasítja Paulinyi VI. oszt. tanulót. A dolgozatot, amely Hebbel felfogásáról, eszthetikai és költõi mûveirõl, ezeknek hatásáról Ibsenre és Hauptmannra, továbbá tragikomédiáról szól, Hammerschlag VIII. oszt. tanuló bírálja. A bíráló a dolgozatot egynéhány kisebb hibája mellett is igen jónak találja és érdemkönyvi megörökítését ajánlja. Rakovszky István a dolgozatot szintén nagyon jónak találja, csak a théma választását kifogásolja, a bírálatot ellenben száraznak, rövidnek tartja és semmiféle érdemfokozatot sem ajánl."⁽¹⁷⁾

Az 1900 körüli években, amikor Lukács György az “Arany János" önképzõkör tagja volt, megfigyelhetõ a kör eltolódása a “szavalókör" felé, és egyre több lett a “népnemzeti" téma. Lukács elméleti témáihoz hasonlót nem nagyon találunk a dolgozatok között.

Amikor a Lukács-fiúk gimnáziumba kerültek, a tatai rabbi két fia volt mellettük házitanító, akikbõl késõbb ügyvéd lett. Bátyjuk, Hevesi Simon, 1905-tõl 1943-ig “súlyt adott a budapesti fõtemplom szószékének ékesszólásával, mûveltségével és emberi méltóságával"⁽¹⁸⁾

Ha jól emlékszem, írja Lukács Mária, Handlernek hívták õket. Csak a fiúkkal foglalkoztak: sétáltak, társalogtak velük, s felügyeltek a leckéikre. ... apánk a kisebbik Handler-Hevesivel küldte el Gyurit az érettségi után Norvégiába, Ibsenhez és Björnsonhoz szóló ajánlólevéllel ellátva."⁽¹⁹⁾ Benedek Marcell pedig így emlékszik: Handler Illés “... ragyogó eszû fiatal jogász, korrepetitor Lukács Jancsi mellett, Gyurinak jó barátja."⁽²⁰⁾Semmiféle adatunk sincs, mely arra utalna, hogy a házitanítók bármilyen (esetleg vallási) irányban hatással lettek volna Lukács Györgyre – de nem is ezért fogadták fel õket a fiúk mellé.

A gimnazista Lukács György életében nemcsak a tanulás volt fontos. A tanulás, az olvasás mellett élte a vele egykorú kamasz fiúk normális életét, s errõl leghívebben Benedek Marcell számol be Naplómat olvasom... címû könyvében.⁽²¹⁾ A korabeli naplójegyzetek alapján utólag kiegészített emlékezésekbõl úgy látszik, hogy a Lukács-gyermekek 1899 végén ismerkedtek össze a Benedek-gyermekekkel. Lukács József még Szegedrõl ismerte Benedek Elek feleségét, Fischer Máriát, aki hozzá hasonlóan szegedi zsidó családból származott.⁽²²⁾ S miután a gyermekek egyik táncvizsgáján összetalálkoztak, és kiderült, hogy Lukács Mici egy iskolába jár Benedek Máriával (Mariskával), s a többi gyermek is hasonló korú, a szülõk megegyeztek abban, hogy össze kell hozni a gyermekeket. A Lukács-házban tett elsõ látogatásról részletesen beszámol Benedek Marcell, és erõteljesen kihangsúlyozza a társadalmi és életmódbeli különbséget az egyszerû polgári Benedek-lakás és a nagypolgári Lukács-lakás között. Lukács József ekkor már az Angol-Osztrák Bank vezérigazgatója volt. Amikor Popper Leó megjelent a lakásban, Lukács Gyuri magára hagyta új ismerõseit, s Benedek Marcell egyebek mellett ettõl is olyannyira megsértõdött, hogy “... azt gondoltam, hogy ebbe a házba többé nem teszem be a lábamat". ⁽²³⁾

Legközelebb már Benedekék Izabella utcai lakásában találkoznak a gyermekek, már Lukács Jancsi nélkül, és ettõl kezdve “Marczi és Gyuri" igen jó barátok: “Gyurival azóta nagyon összebarátkoztunk. Én alig járok hozzájuk, rendszerint õ jön el, néha többször is hetenkint. Megérti, hogy engem nem vonz a Nagy János utca – maga is ironikusan beszél a lipótvárosi életrõl, meg bátyjáról, aki minden társadalmi elõítéletet és konvenciót egyesít magában. Sötét ebédlõnkben órák hosszat elbeszélgettünk, össze-vissza gyalogolva az asztal körül, és bosszúsan csukogatva a négy ajtó valamelyikét, amit a keresztüljáró családtagok vagy cselédek nyitva felejtettek."⁽²⁴⁾

Benedek Marcell említi Lukács olvasottságát (ekkor, kb. 14 évesen, már magyarul, németül és angolul egyformán olvas mindent – írja), és említi azt az anekdotikusnak ható mozzanatot, hogy “... a gazdaemberektõl származó szegény író fia ... az Angol-Osztrák Bank vezérigazgatójának fiától értesül arról, hogy szociális kérdés is van a világon, hogy Magyarországon 3 000 000 mezõgazdasági proletár él nyomorúságos viszonyok között és hogy a szociális kérdést nemcsak holmi “lelketlen izgatók" találták ki és tartják ébren."⁽²⁵⁾ Lukács Mária is említi visszaemlékezéseiben, hogy õk ketten bátyjával az iskolában is mindig “azokkal szimpatizáltak, akik nem voltak a tej fölött", mert úgy érezték, hogy egy gyermeknél nem az anyagi helyzete a fontos, hanem az, hogy õ maga milyen. És Gyuri az iskolában fölfedezte, hogy a legérdekesebbek azok, akik nem jó tanulók.⁽²⁶⁾ Lukács maga kissé másképpen ír a gyermekkori szegény–gazdag-kérdésrõl. Egyrészt kételkedett abban, hogy minden szegény gyermek jó tanuló és kiváló ember, ahogyan D'Amici A szív címû könyve sugallja, másrészt nagyon ügyel arra, hogy diáktársai ne tartsák strébernek – igyekezett mindenki kívánalmainak eleget tenni.⁽²⁷⁾

Visszatérve Benedekékhez: a Lukács-fiúk már 1900-ban Kisbaconban nyaralnak, és amikor nincs együtt Marcell és Gyuri, akkor hosszú leveleket váltanak – egészen 1905 nyaráig. Sajnos a levelezésnek csak az egyik fele, Benedek Marcell levelei maradtak meg. Ezekbõl egy teljesen normális kamaszkori barátság képe rajzolódik ki, közös olvasmányokkal, párhuzamosan készülõ írásokkal, alkalmis színielõadásokkal Kisdbaconban, közös ismeretségekkel és közös szerelmekkel. Szintén Benedek Marcell naplójából tudjuk, hogy Baconban a tegezõdést fiúk és lányok között a Lukács-fiúk terjesztették el.⁽²⁸⁾ (Az erdélyi falvakban egyébként máig sem szorította ki egészen a magázást a tegezés a hasonló korú fiatalok között sem.)

Benedek Marcell leveleibõl tudjuk, hogy 1900 nyarán Lukács már fél éve egy regény vázlatán dolgozik. 1901 nyarán elkészül az Úri morál címû Lukács-mû, és létezett egy Éjféli nap címû Lukács-írás is, de ezek bizonyára áldozatul estek a szerzõ önkritikájának.⁽²⁹⁾ Az 1902-es, Hebbelrõl írott önképzõköri dolgozatot tehát nyilvánvalóan volt kivel megbeszélni. 1900 nyarán merül föl egy folyóirat terve, melyet Benedek Marcell és Lukács György közösen indítana, Ifjú Magyarország címmel.⁽³⁰⁾

Az 1900-as évek elején sok minden történik Lukáccsal nyaranként Benedekék baconi házában. Kirándulnak, táncmulatságokon vesznek részt, elõadják Rostand Regényeskedõk címû darabját, Benedek Marcell fordításában. A darabban “Lukács Gyuri vállalja az egyik ál, zord atyát"⁽³¹⁾ – de az elõadás általános kacagásba fullad, s ezt Lukács kezdi a színpadon. Elhihetjük tehát, hogy a legendákkal ellentétben Lukácsnak igazi kamaszkora, igazi kamaszkapcsolatai voltak – csak emellett a szokásosnál kicsit többet foglalkozott a könyvekkel. És a baconi kapcsolatok közül jónéhány még hosszú évekig megmaradt. Dalnoky Lujza például az 1901-es ismeretséget követõen részt vett a Thália Társaság munkájában is, s még 1908-ban is írt Lukácsnak egy külföldi nyaralásról.⁽³²⁾

A kamaszkori barátság bizonyítéka a levelek mellett a Kikelet címû lap is. Benedek Marcell így ír errõl: “A félelmetesen okos és »felnõtt« Gyurinak támadt egy egészen kis-gimnazista gondolata: szerkesszünk lapot, amit barátok, ismerõsök, bácsik-nénik vesznek meg. ... A hektografálni való kézirat Handler Illés munkája volt."⁽³³⁾ A lap Kikelet címmel a korabeli napilapok jellegzetes diák-változata, az akkoriban szokásos rovatokkal: politika, gazdasági hírek, tárca, társasági hírek, szerkesztõi üzenetek stb. A szerzõk: Benedek Marcell, Lukács György, Sebestyén József, Jaschik Álmos és a baráti kör több tagja, többnyire Lukács vagy Benedek Marcell osztálytársai és rokonai. Bizonyára jól szórakoztak saját szellemességükön, hiszen 1902–3-ban (Lukács ekkor 17-18 éves!) a lap több mint egy évig élt. “Megjelenik minden alkalommal, csak tessék szólni!"⁽³⁴⁾
 

1. A Deák téri evangélikus fõgimnázium anyakönyvei. EOLI 194.

2. Lukács György, Megélt gondolkodás, 43.

3. Lukács György, Megélt gondolkodás, 45.

4. Dr. Tolnai Vilmos (18701937), 1897-tõl 1906-ig az evangélikus fõgimnázium tanára, 1906-tól az Erzsébet Nõiskolában tanított. A MTA tagja, az akadémiai nagyszótár gyûjtõmunkájának vezetõje.

5. Dr. Petz Gedeon (18631943), 1888-tól 1896-ig tanított a fõgimnáziumban. Késõbb a budapesti bölcsészkaron volt a germanisztika professzora.

6. Lukács Józef levele Lukács Györgynek, 1911. május 4-én, LAK

7. Hermann István, Lukács György élete, 42.

8. Bizonyítványkönyvek. EOL Nr. 244-250.

9. Kimutatás az érettségi vizsgákról, EOL Nr. 315.

10. Dr. Hittrich Ödön, A budapesti ágostai hitvallású evangélikus fõgimnázium elsõ száz esztendejének története, Budapest 1923.

11. A Deák téri evangélikus fõgimnázium évkönyvei... EOL Nr. 135.

12. A Deák téri evangélikus fõgimnázium évkönyvei, és az Arany János önképzõkör jegyzõkönyve. EOL Nr. 135.

13. Uo.

14. Uo.

15. Uo.

16. Uo.

17. Uo.

18. Scheiber Sándor, “A magyar zsidóság szellemi élete a századfordulótól." In: Folklór és tárgytörténet III., Budapest 1984. 170.

19. Popperné Lukács Mária, “Emlékeim Bartókról, Lukács Györgyrõl és a régi Budapestrõl", In: Magyar zenetörténeti tanulmányok Kodály Zoltán emlékére, szerk., Bónis Ferenc, Budapest 1977. 381.

20. Benedek Marcell, Naplómat olvasom, Budapedst 1965. 83.

21. Benedek Marcell, i. m., fõként 74-83.

22. Ld. Lengyel Dénes, Benedek Elek. Budapest 1974. 47-48.

23. Benedek Marcell, i. m., 74-75.

24. Benedek Marcell, i. m., 76.

25. Benedek Marcell, i. m., 76-77.

26. Vezér Erzsébet interjúja Popperné Lukács Máriával, 1971 június. LAK Nr. 51-54. kazetta

27. Lukács György, Megélt gondolkodás, 42-43.

28. Benedek Marcell, Naplómat olvasom, 79.

29. Lukács György, Megélt gondolkodás, 47.

30. Benedek Marcell levele Glukács Györgynek, 1900. augusztus 26. LAK.

31. Benedek Marcell, Naplómat olvasom, 117.

32. Dalnoky Lujza levelezõlapja LUKÁCS gYÖRGYNEK, 1908. AUGUSZTUS 19-ÉN, lak.

33. Benedek Marcell, Naplómat olvasom, 83.

34. Kikelet, Budapest 1902. február 2. Születésnapi szám, ill. Jaschik Álmos, Budapest 1903. február 2.